Tudom, hogy nem jó sem a múltban, sem álomvilágban élni, de mi van, ha csak így tudom elviselni?

A jelenem egy sivár szar. Nem részletezem miért, saját, korábbi tudatlanságom is oka és bizony le merem írni, hogy olyan körülmények is okai, amikre sajnos nincs ráhatásom. Folyamatosan keresem a lehetőséget igyekszem fejlődni, fejleszteni magamat, hogy a jelent rendbetegyem, a jövőt megalapozzam. De egy ideje minden próbálkozásom kudarcba fullad. Úgyhogy ilyenkor jön a saját kis álomvilág és a korábbi, sokkal szebb életem kellemes pillanatainak felidézése.

Más hogy van ezzel? Bocsánatos bűn a múltba és az álomvilágba révedés, ha a jelen és a valóság túl cudar?