Te elárulnád a saját fajod? (emberiséget)

Kérdező, mondd, hogy nem láttad A burok c. újabb nagy dobást...:D

Amúgy nem kötözködni szándékozom, de a történeted nem elég logikus/megmagyarázott ahhoz, hogy bele tudjam élni magam. Hogy jutnék én el hozzájuk? Miként derülne fény a létezésükre? Beszippantana valami fekete lyuk és a saját dimenziómból teleportálna az övéjükbe, aztán véletlen folytán a többi embert is, vagy mi?

Mindenesetre én nem látnám sok értelmét a hadakozásnak. Még ha alaposan át is tanulmányoznánk a testfelépítésüket, netán leigáznánk őket, azzal nem kerülnénk közelebb a tökéletességhez társadalmi szinten. Megpróbálnám a lehető legtöbb ember előtt kifejteni az álláspontomat (ha kell, hangosbemondó segítségével a Hősök terén), és békefeltételként bedobnám az ötletet, hogy a két faj önkéntesei ajánljanak fel vér/testnedv/akármi-mintát egymásnak, illetve foglaljuk szerződésbe, hogy néhány arra vállalkozó képviselőnk testét (haláluk után) megkaphatják és ízekre szedhetik, és persze mi is várjuk el ugyanezt tőlük. Így mindenki szert tehetne új ismeretekre, és a harmónia is fennmaradhatna. Aztán ha sehogy sem sikerülne rávennem a többséget a tervemre, egyszerűen kimaradnék az egészből, nem harcolnék senki oldalán.

nincs jobb dolgod?

jó, tudom, ápr.1. de azért mégis..lenne pár ötletem, amitől megnyugszol.

"Kérdező, mondd, hogy nem láttad A burok c. újabb nagy dobást...:D "

Vagy az Avatar-t. Vagy a Pocahontas-t. És még lehetne sorolni hány film és könyv készült lényegében ugyanezzel az alapszituációval.

Amit én tennék: minden erőmmel békét akarnék. Afféle összekötőként igyekeznék működni a két faj között hisz minél tovább tart a harc annál több és mélyebb sérelem éri mindkét felet, így aztán csak maguknak ártanak a háborúskodással. Erről igyekezném meggyőzni mindkét felet. És nem a túlbuzgó katonai és/vagy politikai vezetőket céloznám meg (őket lenne a legnehezebb meggyőzni) hanem a civil lakosságot, mindkét fajnál. Ha őket meggyőztem akkor a vezetők kénytelenek lesznek feladni a háborút és a gyűlölködést ha még vezetők akarnak maradni.

Az élővilág mozgatója az önzés. Nem csak az embernél, hanem az összes élőlénynél, beleértve a növényeket is. Minden élőlény a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik megszerezni az életben maradáshoz, szaporodáshoz szükséges anyagokat, környezetet. Más élőlényekkel csak akkor törődik, ha ebből valami haszna van, ami előnyösebb számára, mint ha elüldözné, elpusztítaná.

Önzés nélkül nem lett volna fejlődés. Amint az erőforrások szűkösebbé válnak, (vagy az igény nő meg iránta, mint például az ember egyre többre vágyása,) az önzés erőszakhoz vezet. Ez annyira alapvető, hogy enélkül nem alakulhatott volna ki a magasabb rendű élet. Sőt, ha mondjuk egy tablettával, injekcióval kiirtanák az erőszakot az élőlényekből, rövid idő alatt kipusztulna az élővilág, beleértve az embert is.

Ezért kizártnak tartom, hogy lenne olyan világ, amilyent leírsz. Abban is csak az önzés, az erőszak lenne az uralkodó. Különben ki sem fejlődött volna.

Amíg a civiizációk találkozásakor mindegyik civilizációnak jutna elég mindenből, amire csak vágyik, addig talán megélnének békében. Aztán úgyis kitörne a háború, és győzne az erősebb.

Egy olyan világ léte amelyet leírtál, ellentmondana a Darwini elméletnek, ami helyett jobbat még nem ismerünk az élet fejlődésének a leírására.

Talán egy mesterséges intelligencia lehetne erőszaktól mentes, de csak nagyon-nagyon talán! Aztán ha találkozna egy önző világgal, a napjai meg lennének számlálva, amin semmiféle árulás nem segítene.

És még valami: Ha nincs önzés, nincs fejlődés.

Statikusan pedig semmi sem létezhet sokáig. Mindennek növekednie kell, méghozzá gyorsuló ütemben. Ha nem ezt teszi, összeomlik. Ha ezt teszi, akkor meg feléli a környezetét, és abba pusztul bele.