Hogyan érezhetném magam jól a saját osztályomban? Elkezdtük a szalagtűzős táncot.

Szia !

Én azt gondolom , hogy azok az emberek akik leszólnak másokat rosszabbak mint azok akiket leszólnak , abból táplálkoznak hogy mások hibáit keresik és ha megtalálják előszeretettel használják fel azt ellene és élvezik hogyha bánthatnak . Ez szerintem elég szomorú és az ilyen emberek véleményére nem kell adni , akármilyen nehéz is de engedd el a füled mellett a megjegyzéseiket . Egyébként valószínü hogy a féltékenység is közrejátszott mivel azt mondtad , hogy egy menő fiuhoz kerültél. Szerintem már az is haladás , hogy foglalkoztat a téma és nem teljesen elzárkózva a külvilágtól létezel ... Szerintem először ezt belül gondold végig és ne a jellemeden akarj változtatni hanem a hozzáállásodon , ha mosolygós vagy kedves , magabiztos szerintem eleve sokat dob a külsődön . Próbálj pozitívan gondolkodni és ne félj ! Mondad , hogy szertnél táncolni de nem mersz .. Gyakorolj otthon , kérj meg valakit hogy segítsen !A külsőd megváltoztatása pedig nem hinném hogy annyira nehéz lenne , járj kozmetikushoz , fodrészhoz , ha szeretnél sminkelj , vegyél új ruhákat és beszéld meg az egészet anyukáddal :) sok sikert és legyél büszke arra aki vagy :)

Már miért lennél te a legcsúnyább??

Ez nagy butaság, ilyen nincsen! Mindenkinek más a szép, valakinek te vagy a legszebb.

Az, hogy szemétkedtek, nem jelent semmit, valószínűleg inkább a bizonytalanságodnak szól ez az egész. Tudod, aki gyenge, azt eltapossák. Látják rajtad, hogy utálod magadat, ezért bántanak, sajnos ilyenek az emberek.

Szedd össze kicsit magadat, mert ez hiszti.

Gondolj bele abba, mikor táncoltok és kisminkelteted magad úgy mint még soha. Jusson eszedbe a filmek drámai része, mikor a hercegnő jön le a lépcsőn és mindenki csak ":O"

Hátha még jól is elsülhet :D

Én sok évig azért éreztem magam rosszul, mert rettentő csórók voltunk, és hát nem tudtam (lány létemre főleg) normális, csinos ruhákba járni. Sőt! Volt hogy borzalmasak voltak egyenesen, amit épp kaptunk ismerőstől, szomszédtól. Nem voltam visszahúzódó (jó nem voltam mindennek a közepe), próbáltam mindig mindenben benne lenni, de egyből lehurrogott mindenki, mert mindig csúfoltak. Általánosban még a könyvekhez fordultam (a tanulásban örömömet leltem, mert ott nem az volt a lényeg, hogy milyen szegény vagyok), illetve a sportban is. Persze hiába voltam tesiből osztályelső, mindig a kedvenceket választották először csapat játékokban, de legalább nem engem utolsónak. Aztán gimiben és az egyetemen is folyamatosan mások véleményével foglalkoztam. De már szinte betegesen. Mondjuk egy egyetem első félévén voltam, rájöttem hogy nagyon nem jön be nekem az egész, de féltem mások véleményétől, így szenvedtem, sokat sírtam meg minden, de nem mertem otthagyni. Féltem, hogy egy aktuális barátomat hogy fogadja el a környezetem. Ha túl fiatal, ha idősebb, ha magas, ha sovány, ha kövér, ha szemüveges, ha orvos jelölt, vagy "csak" éppen takarító. Egy idő után már azt vettem észre, hogy nem is magamnak élek, hanem a környezetemnek. Aztán egyszer csak elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi értelme az életnek? Az én életemnek? És fura módon, de "megvilágosodtam". Az az értelme, hogy a lehető legjobban éljek úgy, hogy közben másoknak ezzel ne okozzak kárt. Tehát, ha én mondjuk fogorvos akarok lenni, akkor az leszek, mert ÉN leszek az, és nem érdekel mások véleménye. Ha sört iszok, akkor azt teszem, ha lila bicikli tetszik nekem akkor olyat veszek, mert ez az ÉN ÉLETEM, és telnek az évek, és nem lehet már semmit visszafordítani. Ha nincs 30 ezer Ft-os cipőm akkor mi van? Csúfoljanak! Ha szemüveges vagyok akkor mi van? Próbáld egyszer azt, hogy igazán jól érzed magad! Mondjuk tánc, vagy akármi közben! Csinálj úgy mintha nem lenne körülötted senki! Hallasz valami megjegyzés, egy sustorgást, egy beszólást? Ne érdekeljen! És egy kicsit furcsának tűnő tanács, de ha pl. úgy érzed csúnya vagy, akkor keress a neten olyan történeteket képekkel ahol valaki mondjuk sajnos valamilyen betegség miatt tényleg csúnya, pl.

[link]

Meg hasonlók.

És akkor gondolj bele lehet, hogy tök boldogok, és az élet pozitívumait látják csak!

Akkor neked mi okod lenne szomorkodni?