Gyűlölöm a kamaszkort! Segítség?

Most leszek 16 éves, fiú vagyok. Rettenetesen utálom a koromat. Olyan szinten érzelmi roncs vagyok, sokszor indokolatlanul. Nem tartom magam rondának, nem közösítenek ki, és vannak haverjaim, tehát nem ilyesfajta problémáról van szó... Egyébként ennek ellenére rettenetesen egyedül érzem magam. Anyummal élek, aki ritkán van itthon Nem tartottam magam ilyen labilisnak érzelmileg, de mostanában mindenre érzékeny vagyok. Dühkitöréseim, ordibálásaim, és érzelmi kitöréseim vannak... Pl. most volt egy csaj akivel találkoztam egyszer (nem interneten ismertem meg, nem vagyok híve ennek), kölcsönösen is bejöttünk egymásnak, és többet nem fogom látni vlszeg, és ettől 2-3 napja rohadt ideges vagyok és elkeseredett, pedig ez csak EGY rohadt találkozás volt. De ez semmi, ilyen érzelmi kitöréseim vannak mostanában, ha bármi apróbb összetűzésbe, vagy konfliktusba kerülök... Vagy ha valaki sérteget, nehéz megállnom, hogy ne törjem be a koponyájával a falat, aztán pedig egész nap szar kedvem van ettől..

És rohadtul nem voltam soha sem agresszív, sem ennyire kiegyensúlyozatlan.

Sem a barátaim, sem senkim nem vette ezt észre, mert próbálom nem mutatni, meg utálom sajnáltatni magam, csak már nem bírtam tovább, ide ki kellet írnom, hogy segítsetek! Egyedül a szüleim vették észre ezt rajtam valamilyen szinten, és rendesek meg minden, de nem akarok erről velük beszélni. Help!