Elrontottam. Járt már így más is?

Bocsi hosszú lesz. 20 éves vagyok és már most süllyedek lefelé. Kikerültem a nagy betűs ÉLET-be és máris elb**tam. Gyűlölöm magamat és van is miért, mert lusta disznó vagyok. Mienst befejeztem a gimit kiraktak otthonról. Persze adtak hozzá pénzt is de az csak épphogy elég volt kifizetni az éppen akkori dolgaimat. Németországba jöttem főiskolára. Fel is vettek, de mienst elkezdődött a suli minden megborult... Elfogyott a pénzem innentől kezdve hazugságokba és adósságokba keveredtem. Munka? Hát a betegbiztosítást nem tudtam volna anno eppen kifizetni anelkul meg nem vettek volna fel. De a suliba valo beiratkozashoz kellett es azota is adosuk vagyok... Majd aztan a suliba jarasra se maradt keret aztan vartam a sult galambot hogy berepuljon a szamba... Es most ott tartok hogy lejartak az irataim amihez szinten penz kellene, a szuleim nem allnak velem szoba, a laptopom 2 honapja tonkrement. Lassan a telomat se tom fizetni es meg tobb mindent varrnak a nyakamba. Hat azt nem kerdem mit tegyek mert ebbol nagyon nincs kiut csak vallalom a kovetkezmenyeket. Egy par ismerosom mondta hogy nekik is voltak nehez idoszakaik pl. Kukabol kellett enniuk ma megm majdnemcsak atlagon feluli eletet elnek. De ezt olyan nehez elhinni hogy nem en vagyok az egyetlen vagy hgy van ennel meg lejjebb es rosszabb. Jart itt mar vki hasonloan es mostanra megoldodott a helyzete? Vagy legalabb jobb lett? (koszi annak ki elolvasta de valahova ki kellett adni magambol)q