Miért akarok művészit alkotni vagy a gondolataimat közvetíteni, ha nincs hozzá tehetségem?

Nagyon foglalkoztatnak a művészeti dolgok és szeretném is ezen indíttatásaimat valamilyen formában megalkotni, de az az igazság, hogy ehhez a legkevésbé sem vagyok képzett vagy tehetséges: próbálkozom a rajzolással, zenével (leginkább énekelnék, mert a hangszerekhez nincs érzékem, nincs hallásom, de ez nem akadályoz meg a visításban), írással, bár főleg elbeszéléseket, de nagyon érdekelne a költészet vagy a regény. Azonban amit eddig létrehoztam az enyhén szólva: szemét. Mások 5 évesen jobbat csinálnak. Gondoltam is azt, hogy nem foglalkozom többet ilyennel, nem okozok magamnak további fájdalmat, de egyszerűen valahol mélyen valami csak rávesz, hogy újra neki fogjak, ha nem is kapok soha semmilyen pozitív visszajelzést. Művészi képzésre nem jártam soha, kivéve az iskolai órák, meg hangszert tanultam pár évig, onnan tudom, hogy szerencsétlen vagyok benne, csak az énekhangomról kaptam jobb visszacsatolásokat, de hallás nélkül avval, sem mennék semmire. Gondoltam, hogy most majd, a gimi befejezése után újra lehetne lehetőségem és időm valamilyen képzésre járni, de félek, hogy túl idős vagyok bármihez is hozzákezdeni. Evvel kapcsolatban mi a vélemény: a művészet csak a tehetségesek príviléguma vagy bárki belekezdhet, ha számára értékes az? 19/L