Hogyan legyek több ami vagyok? Nem karrier szempontjából! Egyszerűen teljes mértékben úgy érzem, hogy semmibe néznek, szavaim egyenlőek a nullával. De miért?

Végigolvastam amiket írtál. Megértelek, az én szüleim is nagy ívben szarnak ránk, mondjuk én még otthon lakok, és még csak 19 vok. Nincs egy barátnőm se, nekem is úgy van ha én nem hívok valakit, akkor engem az égvilágon senki nem keres. :( Nagyon magányos vok, pedig van egy nagyon jó párom, dehát ő nem barátnak számít. Na mindegy, a kérdéseidre válaszolva, én a helyedben nagy erőt és bátorságot gyűjtenék és elmennék hozzájuk, elsősorban a szülőkhöz és megkérdezném nyíltan h MIÉRT FOSTOK RÁNK??? És tudod biztos vok benne, hogy nem fogják érteni, h miről beszélsz, hiszen ők mindig olyan rendesek volt...blabla...de szerintem bátran magyarázd el nekik, hogy szükséged van rájuk, a szeretetükre. Ez máshogy tehát beszélgetés nélkül nem fog változni, sőt...És azt tanácsolom, hogy ne érezd azt h egyenlő vagy a nullával, mivel van egy picibabád és egy párod, aki ha jól értettem kedves és melletted áll, szóval büszke lehetsz magadra. Egyébként nem lehet, h a párodtól nem kapsz elég szeretetet és törődést, vagy túl keveset beszélgettek ilyen dolgokról? Mert ettől is érezheted magad így. Meg most otthon vagy egyedül és nem igazán történnek veled izgi dolgok, meg nem talizol senkivel, más anyukákkal és most egy kicsit a baba miatt kevesebbet vagy emberek között. Próbálj meg játszótéren ismerkedni, lehet h pont olyannal akadsz össze aki ugyanolyan helyzetben van mint Te. Mozdulj ki, mert lehet h nagyon bezárkóztál, ami persze érthető. Nem tudom mért van ez, egy picibabára mindenki "gerjedni" szokott és érdeklődnek. A legjobb ha őszintén megmondod nekik h hogy érzel.