Hol keressem a problémám gyökerét?

Lássuk csak

Az pozitív, hogy megpróbálod kibogozni a szálakat és visszakövetni, hogy hol kezdődött el számodra a leépülés.

A barátok jönnek-mennek, nagyon kevés olyan baráti kapcsolat marad meg az érettségi után ami tartós maradt.

Ennek az is az oka, hogy mindenki elkezdi építeni az életét, karrierjét és megy mindenki a szélrózsa minden irányába, hátrahagyva a múltat. új iskola, munkahely = új környezet, barátok.

Én már nem is tudnám felsorolni mind azok nevét, akikkel együtt végeztem értségin. (talán csak párat)

Szóval ez a része teljesen normális, ezen nem kell megrökönyödni.

Azzal sincs semmi gond, hogy változást szeretnél a környezetedben, pörgősebb életet magad körül.

Ami viszont nagyon nem jó, hogy több sorban is utalsz arra, hogy elszigeteled magad az emberektől.

És úgy tünteted fel, barátaid elvesztését, hogy mindenki más hibás, rajtad kívül!

(pedig néha bizony az embernek s*gget kel csinálni a szájából, bizonyos esetek során.)

A kérdés az, hogy ilyen esetekben te tudod e tolerálni mások "hülyeségét", a dolgok és miértek mögé látni, megérteni a cselekmények okát!

Ha ezen nem változtatsz, akkor ez a hozzáállás egészen addig fog süllyedni, hogy már szinte undorodni fogsz az emberektől.

Tudod, hogy ez így nem jó, szeretnél újra az a 17-18 éves ön magad lenni!

Hát tessék ismerkedni, járj el kondizni (az segít az önbizalomban is).

Egyet ne feledj: MINDIG a család az első!!! Minden más másodlagos!

Bátran kezd el tervezni a jövődet, találd meg, hogy hol van a számodra ideális hely, ott milyen karrt tudsz idővel kialakítani.

19 éves vagy, itt az ideje elkezdeni felnőttként érzékelni világot.

A barátokról meg a környezetedhez való viszonyulásod fog gondoskodni!

Sok sikert!