Megfogadtam, h nem bízok senkiben. Akkor meg miért érzem azt, h szükségem van valakire?

Megértelek, nyilván azért érzel így mert bármennyire is közhelyes ember vagy.

Mindenki vágyik valakire aki megérti, akinek elmesélheti a gondjait és együtt megélhetik a jó dolgokat. Egy lánynál pedig különösképpen érvényes ezen állítás.

Ha másnak nem is de tapasztalatnak jó volt, hogy kerülni kell az önhitt idiótákat.

Hiába csalódsz ezerszer is az emberekben, mindig szükséged lesz valakire. Gondolj bele, most is hiányzik valaki, aki megért Téged. Természetes, hogy a padlón vagy a "szakítás" miatt, de biztos vagyok benne, hogy találni fogsz helyette mást, aki illik hozzád. Hidd el, értékes vagy! Még nagyon sokat fog változni a világképed a mostanihoz képest. Azért lehetsz ennyire bizonytalan az emberekkel szemben, mert nem bízol magadban. Próbálj meg közelíteni az emberekhez, hidd el, képes vagy rá, hogy őszinte kapcsolatokat építs.

Írtad, hogy a családodban is csalódtál. Mit értesz ez alatt? Vannak testvéreid, akikkel esetleg meg tudod osztani a gondjaidat? Mi a helyzet a szüleiddel? Sokszor nem értetek együtt vagy másról van szó?

Magamból kiindulva írom, hogy az emberek biztos pontokat keresnek az életükben. Csak az a kérdés, hogy tényleg biztos-e az a kapaszkodó, amit találnak? Nekem is voltak, vannak is mélypontjaim, igaz, teljesen más jellegűek, de nagyon szívesen segítek, írhatsz nyugodtan. Fel a fejjel! ;)

17/L