Hogyan változhatnék meg gyökeresen, hogy a szörnyű szokásaimat nem folytassam?

Elkezdtem néhány hete iskola pszichológushoz járni és a beszélgetések miatt nagyon sokat kezdtem el gondolkodni saját magamon és hogy mik is valódi okai a problémáimnak (eredetileg tanulás miatti szorongások miatt mentem hozzá). Rájöttem, hogy rettenetesen érzékeny vagyok. De annyira, hogy ha valaki valami rosszat mond nekem vagy csak felemeli a hangját velem szemben, már darabokra törik a lelkem: ma i pl.: felidegesítettem egy kicsit a magyar tanáromat, mert belevágtam a szavába, mikor helyre tett, akkor olyan volt, mintha leszúrt volna ott helyben. Végig órán az járt fejemben, hogy mennyire gyűlölhet most, pedig azért az óra további részében nem viselkedett úgy, mint aki vérig lenne sértve, de az érzés, akkor sem szűnt meg, sőt most is nagyon bánt. A múltbéli események felett sem tudok tovább siklani: most fel tudnék sorolni 100 olyan esetet, amikor ugyan így éreztem. Gyakran érzem úgy, hogy a tanáraim, edzőim vagy csak úgy a nagy átlagban az emberek, akik valamilyen képen felelnek értem, utálnak. Folyamatos megfelelés kényszer van bennem. Irigykedem azokra, akik jobbak nálam bármiben is és gyűlölöm magamat, mert nem születtem olyan tehetségesnek, mint ők. Mivel minél jobban magamba nézek, annál jobban érzem azt, hogy felesleges vagyok a világ számára. Amióta elkezdtem az elbeszélgetésekre járni, sokkal rosszabbul érzem magamat, mert kezdem tényleg megismerni magamat. Viszont úgy hiszem, ha az öngyűlöletemen és a félelmemen az emberektől túljutnék, akkor sokkal jobban érezném magamat a bőrömben és talán több lehetőségem is lenne, ha nem mindig sajnálnám magamat. De hiába próbálom mindig visszazuhanok ebbe a mély mocsárba és egyre kegyetlenebb gondolataim vannak saját magammal kapcsolatban mit is érdemelnék az élettől, amik megijesztenek, pedig a saját agyam termékei! Valaki tudnak tanácsot adni, hogyan irthatnám ki ezeket a kételyeket és félelmeket a lelkemből?