Nem tudom mi van velem, miért van ez?

Nem vagyok már kamasz, 22 éves leszek. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, van egy jó munkám is, amit mai világban kevesen mondhatnak el. Mégis valami hiányzik. Párom imádja a kalandokat, viszont engem kislány korom óta borzasztóan féltettek mindentől. (Anyu egyedül nevelt) Még úszni sem engedett tanulni azután hogy kisgyerekként a tanítónő nem figyelt rendesen és víz alá nyomott egy fiú. Lovagolni szerettem volna egész kamasz koromig (akkor beláttam hogy kárnak könyörögni), de azt sem lehetett, mondván hogy amilyen ügyetlen vagyok csak összetöröm magam. A problémáim egész addig nem is jöttek elő, amíg a párommal össze nem jöttem, aki egy nagy kalandor tele tervekkel. Imád a hegyekben túrázni, ahol én rendre pánikrohamot kapok, mivel eszembe jut az amit éveken keresztül hallottam: Ez nem neked való. Nem vagy rá alkalmas. Te csak maradj a grafikánál (10 évig jártam grafika szakra suli mellett). Most jött egy újabb érvágás. Párom nyelvet kezd tanulni, amire én annyira vágyok titkon. Persze csak titokba, mert ha kérdezi akkor én tiltakozok. Mivel én még azt sem tudtam középsuliban megtanulni. Igazából ha a munkahelyemen egy külföldi jön minden szavát értem (angolul beszélnek hozzám) csak válaszolni nem merek.

Bocsánat hogy ilyen hosszú lett a kérdésem, de van valaki aki volt hasonló helyzetben? Hogy jutott túl rajta?