Érdemes így élnem? Velem van a baj?

Telefonról nem szeretnék regényt írni szóval pontokba szedve megpróbálom leírni hogy mi az ami hírtelen elromlott az életemben. annyit előtte tudnotok kell rólam hogy 17/L vagyok, és iszonyatosan zuhanok le a "pokol felé"

Tehát ami bánt:

1. az anyukám. nagyon csúnya szavakkal tud illetni, kibeszél másoknak éstezért nem bízhatok benne. akkor jöttem rá h mennyire nincs mellettem mikor egyedül félve kellett terhességi tesztet vennem ( nem vagyok terhes csak késett és ki akartam zárni) Ő azt akarja hogy tudjam meg milyen kegyetlen az élet, azt akarja h önálló legyek, eltartsam magam stb! eltartás: nem kapok tőle semmi pénzt!! megunt ruhákat adok el amiből egy kevés pénz összejön, pedig lenne pénzünk, de azt tesómra és magukra költik. nekik ott a plazma tv, a bőr knapé, tesómnak is a felújított szoba, a táblagép, tv stb.

nekem nincs tvm, pedig szeretnék. a gépünk, mert persze mindig megkapom h az közös, nem az enyém csak nálam van egy 5 évds roncs, hangos, lassú, és a monitor is elromlott de persze nem kapok másikat. ami még családdal kapcsolatban bánt h nem kaptam semmit névnapomra. apa és a húgom fel sem köszöntött.. na de ezt hagyjuk, órákat tudnék mesélni erről

2. kudarcok: talán a családi viták miatt, és mert úgy érzem h én teher vagyok mindenkinek, nincs kitartásom.

elkezdtem fogyókúrázni már vagy 50* de mindig kudarcba fulladtam. pedig csak 8 kg-t kéne leadnom, de november óta nem megy, mindig elgyengülök. mostanában már falás rohamaim vannak. addig eszek amíg nem vagyok hányásközeli állapotban, majd pihenek egy fél órát és megint eszek. szó szerint tömöm magam. tegnap pl megettem 3 tábla csokit. 3 zabos sütit, 5 krémest, meg még jó pár apró sütit és rengetek rendes kaját (ami nem édesség)

emiatt szakítottam a barátommal mert a falásrohamok, bűntudat, depi miatt nem akartam vele találkozni, és inkább nem kínoztam tovább. pedig nagyon kedves srác volt, és tudtam volna szeretni!

vettem egy csomó kissebb ruhát, amibe majd belefogyok, ugye csak egy méretet kell fogynom, és elhatároztam mindig h pl. egy hét múlva már felveszem, találkoznk a barátommal, jól fogok kinézni és minden nkés lesz... hát nem igy lett...

3. barátok: sosem volt sok barátnőm mert zárkozott vagyok. inkább a fiukkal tudok elbeszélgetni nem tudom miért pedig alapból csajosan öltőzöm, és a személyiségem is az. szoval mindig rövid ideig voltak barátnőim. a mostani csak úgy egyszer csak elkezdett leszarni. nem is baj, mert kétszínű nagyon. ő osztálytársam, és nem nagyon van más akivel lehetnék... egyedül vagyok... van egy fiu osztálytársam aki 9. óta beszólogat vagy bánt, pedig nem adok okot rá. ha kell adok a kajámból, lemásolhatja a házim stb, annak ellenére ahogy bánik velem. pl nemrég egszer csak lekevert nekem egy pofont órán, a többi srác meg csak röhögött. de persze mindig beszol nekem valami durvát, pl fészen állapotomhoz olyanokat ír h :" remélem végre véget vetsz semmit érő kis életednek" "dögölj meg" meg hasonlok. pedig okot nem adok rá. általában mindenkivel bunko, de ha vki "menő" akar lenni az jóban van vele.. próbáltam vele beszélni de hiába. állítólag az apuja felakasztotta magát amikor még ő kissebb volt lehet azért ilyen nem tudom...

4. valószínűleg ezek miatt is van az h nincs türelmem tanulni, csak halogatom, és nem tudom h mi legyek, pedig nem vagyok buta, 4-5ös tanuló lehetnék... erre 2 tantárgyból buktam félévkor...

egyre jobban esek szét, nem találom a helyem, egyedül vagyok és nem egyszer jutott eszembe az öngyilkosság!!! ezért is rossz mikor az a srác a halálomat kívánja.

tegnap 2 órán át fürödtem és azon gondolkodtam h van értelme élnem?!

mindenkit elveszítettem, és hiányzik az exem!

mégis mit csináljak??? minden elromlott az életemben!!!

negatívumot nem kérek, van nekem elép bőven:-)