Kisebbségi komplexusból hogy lehet reális öntudatú emberré lenni?

Miért van kisebbségi komplexusod? Mi váltotta ki belőled?

Lehet, de nem egyik napról a másikra megy.

Én a helyeddben kipróbálnák egy jóóó kineziológust.

Gondolni kell egyet.

Az a gond, hogy a kissebbségi komplexus gondolkodási hangsúlyeltolódás. Amikor realizáltad, hogy kisebbségi komplexusod van, felismerted, hogy ez egy rossz, racionálisan téves egy dolog, vagyis a valóságot kevéssé hűen ábrázoló önképed van, (bár ezt tévhitek és hamis axiómák eltéríthetik), elkezdted tudatosan kerülni a dolgot, nem? A legtöbbször viszont a tudatos elkerülés azzal jár, hogy amint arra gondolunk, amit el akarunk kerülni, tudatosítjuk, ezáltal visszarángatjuk a fejünkbe, ráadásul ilyen helyzetben talán még hibáztatjuk is magunkat, ami erősebb emléket hagy, mivel érzelmileg többet is jelentek, főleg, hogy kisebbségi komplexus esetén pont a kudarc miatt kezdtünk el gondolkodni az egészen. Mivel erősebb emléket hagy, később is visszakerül, mikor maga a tapasztalat már elmúlt, mintegy önmagát újragyártva, amikor újra azon gondolkodunk mi a megoldás, és melyik nem sikerült. Szóval a tudatos elkerülés nem megoldás, mert ha elég mély az igazságérzet, mindig megkérdőjelezi a kilépési lehetőségeket, addig, amíg azokban őszintéseget, "igazságot" nem talál. Ilyen kilépési lehetőséget meg eléggé ritkán kap az ember (van ami jó az egyik embernek, de a másiknak nem), ráadásul pont az ilyen fajta rögeszmék meg is akadályozhatják hogy meglássuk az ilyeneket. Értsd; a kudarctól félve semmilyen tettet nem hajtunk végre egy idő után, mert félünk, hogy a kudarc élménye újra megismétlődik. Márpedig valamibe bele kell csapni, mert a várakozás csak fokozza az ilyen rögeszméket, tekintve, hogy a várakozásban is van egy valamilyenféle kudarcélmény. Fel kell fogni, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, ami folyton túlzásokba bocsátkozik, ezáltal a saját ítéleinket is felszabadítjuk, kicsit "bel.szarósabbak" lehetünk, ami által egy csomó másféle élményt megtapasztalhatunk és több variáció áll elénk egyből; nem csak kiutak, meg még mélyebbre vezető járatok. Persze lesz ami önbecsapás lesz megint, de ezeken szerintem túl kell lenni, bár elég változó ki hány is milyen hosszú ilyen "álkiútra" lép rá. A lényeg, hogy hagyjon az ember lehetőségeket a dolgoknak, kicsit/kevéssé/egyre inkább külső tárgyaknak, lehetőséget arra, hogy valamit változtassanak, ami által pozitívabb belső élménnyé, így talán tulajdonsággá, vagy pusztán a belső egy pozitívabb részévé válhatnak. Kevés ilyen van szerintem, de ha az ember megtalálja és a dolog valószerűsége bizonyítékokkal támogatja a hitét akkor valóban kiúttá lehet. Ha nem, akkor sem vagyunk rosszabb úton mint eddig. Megint "belesz.rás". A kezdethez mindig kell valamilyen külső faktor szerintem, ami "fellazítja" az embert, nyitottabbá teszi. De szerintem az ilyen hozzáállás tisztább, számomra legalábbis szimpatikusabb tulajdonságokat hoz fel, mint más hozzáállások, mert a kétkedés mindig leleplez egy-két áligazságot. Oké, kicsit érthetetlen lett és halvány lilafing.m sincs miért írtam többes szám első személyben, de tök mindegy...

najó, nyilván van egy tippem... xd