Miért nem találom a helyem ebben a világban?

Kedves Kérdező!

Kizárt, hogy a fenti személyiség jellemezzen Téged, illetve kizárt, hogy CSAK ez. Egy csomó minden jól működik az életedben -gondolom, azért nem is írtál azokról a témákról. De gondold csak bele, mondjuk Te azon kivételesek közé tartozol, aki tud gépelni, használja az internetet, és van a kezén ujja, nyomkodni a gombokat! Szóval úgy érzem, hogy olyannyira életed negatív aspektusain tartod a figyelmed, hogy a sok-sok pozitívumot eltakarja. (Mondjak más példát? Otthagyott a barátod. Inkább most derüljön ki, hogy nem vagytok összevalók, mint három gyerek után. Nem működik a családoddal a kommunikáció? Őket nem választhattad meg, de a barátaidat igen, velük tölts több időt. Most magányos vagy? Így teremtődik hely az életedben a komoly kapcsolatnak, hisz nem lehet két férjed.)

Gyakorlati javaslatom is van, nem csak ez az elméleti "látótértágítás".

1. ha egyszerre sok a problémád, prioráld őket, rakd sorba, és egyesével törekedj a megoldásukra. Először azt, amit meg bírsz oldani -a sikerélmény miatt- utána a fontosak, aztán a maradék.

2. ha átszoksz arra, hogy máshogy lásd a dolgokat, észreveszed majd az ún. "problémákban" a jó dolgokat is. Sokkal egyszerűbb a lábadra cipőt húzni, mint az egész világra szőnyeget teríteni, vagyis magadon kezdd a változást.

3. ha tényleg több a soknál, csinálj valamit, ami megtöri a rutinodat (illegális és önsorsrontó és tudatmódosító dolgokat nem javaslok). De pl. elmehetsz táncházba kiugrabugrálni magad, vagy egy jóóóóó nagy kört futni. A szobád kitakarítása is -beleértve a könyörtelen lomolást- segít.

Ha valami nem világos, jelezd bátran. Nyugi, ez az időszak, hogy lúzernek érzed magad, nos, elmúlik.

Jó munkát, kitartást kíván R.

Én is kicsit hasonlóan vagyok. Van párom, de túl sok dolog nem működik, sok a kétség, a probléma. Van munkám, de nem élek meg belőle, csak arra elég, hogy magántanítással és a párom pénzével együtt kb meglegyünk. Tanulok, de folyton azt érzem, hogy időm sincs rá elég és én se vagyok jó. Sok vágyam van, pl zenei téren, de nem érzem, hogy bármi tényleges lett volna már.

Más szempontból: 25évesen önálló vagyok, vannak szabad estéim, a párom szeret, van munkám, két év múlva diplomás leszek.

Én azt gondolom, hogy ha van munka és van olykor egy pici szabadidő, abból ki kell hozni, amit lehet és tartalékolni érzéseket és pénzt is. Aztán néha venni egy nagy levegőt és másik állást keresni. Vagy belekezdeni egy új suliba. Vagy közel engedni egy másik embert.

Nem egyszerű

Én is ezt érzem 🤧, ejött az Újév még élek és totál nem tudom mihez kezdjek.

Megittam egyedül egy üveg pezsgőt unalmama és alig tudtam aludni tőle.

Aztán most holnap mehetek dolgozni de már a tököm kíván a monoton téli melóval. Nem mintha kéne a pénz, de igenis nem akarom, hogy senkiházinak legyek elkönyvelve.

Tavaly nyáron megismertem egy lányt az életem teljesen felfordult tőle boldogabb voltam. De vége lett mielőtt elkezdődőtt volna.

Azóta senkim nincs és ez is gyötri a lelkem.

magyarország egy undorító hely és benne minden lakója.... ......

ez az igazság