Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem találom a helyem a világban?
Nagyon szeretnék már végre egy társat aki szeret és viszont szerethetek, de hát mindenki így van ezzel...24 éves fiú vagyok még sosem volt komoly kapcsolatom.
Ez a csajozás téma nálam kicsit furcsán működik...szeretném nagyon hogy legyen valakim de mikor adódna lehetőség nem tudok élni vele, berezelek, nem is tudom leírni azt az érzést, félek nagyon nehéz. Van most egy lány, egy másik lány ismerősöm mondta hogy megismerkedne velem, megnéztem képen nagyon csinos szép lány, tetszik, de egyből az ugrik be NEKI TETSZEM ÉN? MÉRT?
Azt sem tudom hogy hova tegyem magam külső értékrendek alapján...csúnya vagyok vagy átlagos talán? ...nem tudom. Szerintem abból adódik ez hogy általános iskolában dagadt srác voltam nagyon, lányok egyáltalán nem néztek rám fiúként csak csúfoltak meg hasonlók. Középiskolába kerülve lefogytam, kicsit jobban éreztem magam lett kis önbizalmam is, de egy bizonyos fal a lelkembe valahogy mégsem tudott átszakadni...nem tartottam magam elég jónak. Elkezdtem kondizni kb. 6 éve csinálom, imádom meg is látszik. De most is elégedetlen vagyok magammal, mindig az van "ha kicsit nagyobb lesz a hátam, combom, karom, laposabb a hasam, majd, majd akkor biztos lesz barátnőm."
De hát most vagyok fiatal az évek meg elszállnak...Úgy vagyok amúgy vele pl. ha szeretnék olyan lányt aki tetszik akkor nekem is jól kell kinéznem hogy kiérdemeljem...hülyén hangzik mi.
Amúgy szeretnek a barátaim sokat beszélek viccelődős srác vagyok (tudom ez az iromány most nem ezt tükrözi) Úgy van ez ha meg tudok nyílni akkor nagy dumás vicces srác vagyok, ha nem akkor meg csendes, visszahúzódó.
Valahogy nem találom önmagam, a helyem a világban, örök elégedetlen vagyok magammal, van is alapja mert van még mit csiszolni magamon . Lehet ha lenne egy lány akit szerethetek megváltozna minden, de amint írtam már mikor lenne lehetőségem nem megy nem bírok lépni nem tudom mitől félek mi tart vissza különös érzés...
Ha valaki hasonló cipőben jár írhatna valami tanács félét vagy nem tudom, végülis jó érzés volt már leírni is ezt az egészet még ha kicsit hosszú is lett, mert még senkinek nem beszéltem ezekről a dolgaimról.
Hogy várjam el hogy szeressenek ha én sem szeretem magam? Hát jó kis közhely de mintha az olyan könnyen menne meg nem is értem hogy szerethetném magam...Abban bízom ha "jobb" leszek külsőben, akkor könnyeben megy majd, de most meg úgy érzem ez egy végtelen kör, sose leszek elég jó.
Nem hiszem hogy nagyok az elvárásaim de tényleg, kb. szinte már mindegy nekem hogy néz ki a lány, legyen egy átlagos lány bőőőven elég és legyen normális.
Ez a mostani lány akit írtam, hogy találkozna velem, megnéztem képen és beparáztam egyből mert ő tényleg egy igazi jó csaj az én szintemhez nézve, mit nyújthatok én neki? Mi tetszene bennem, rajtam neki? Annyi jóképű sráccal össze tudna jönni amennyit csak akar.
Meg félek hogy beleélem magam aztán megint jön a kopp...Jó tudom ha nem próbálkozik az ember nem is jön a siker, de akinek könnyen megy a pártalálás nem is értheti hogy ez milyen nehéz is tud lenni egyeseknek. Szerintem ott csúszott el az életem hogy mikor a többieknek jött az első szerelem középiskolában, én még azzal voltam elfoglalva hogy valahogy emberi formám legyen a hájpacniból. De hiába fogytam le, agyban még ugyanaz a "kövér srác" maradtam gátlásokkal. Meg kéne változnom felfogásban, belsőben, de rohadt nehéz sajnos. De összefoglalva az egészet, egy lúzer vagyok :)
egy normális lány értékelni fogja egyszer még, hogy megmaradtál belül rendes srácnak tesó!
sajnos ezek olyan dolgok amiben csak tanácsokat adhat más, végül úgyis neked kell meghoznod a döntéseket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!