Nagyon kétségbe vagyok esve, már szinte félek magamtól! Mit csináljak?

Szerintem tévedsz: nem vagy rossz ember.

Az akadályokra készülj fel, gondolkozz előre a megoldásukon. Jöjjél rá, hogy mi az oka, hogy mindig meghátrálsz a döntő helyzetekben. Ha segít, írd le magadnak egy papírra, mit akarsz elérni, tervezd el, hogy pl. ma ezt és ezt fogom csinálni a célom eléréséért, és addig próbálkozz, amíg nem sikerül. Egyszerre mindig csak kisebb célokat tűzzél magad elé, amit képes vagy végigcsinálni.

Szerintem aki elgondolkodik önmagán, nem lehet túl rossz ember:) Mit kamuzol, bizonyos, kínos helyzetekben vagy mindig? Miért kamuzol? Mi késztet rá? Mióta lettél rossz ember? Nem lehet, hogy ez is csak egy dührohamos hirtelen kétségbeesett kérdés:)? Nekem is vannak néha ilyenek.. Talán rád is vonatkozik az, hogy elsősorban ne gondolkodj negatívan ne dramatizálj túl mindent.

Régebb én is nagyon, durván félénk voltam, talán kb. ilyen, de nem így fogtam fel, hogy "jaj milyen hazug vagyok" de nálam az volt, hogy annyira szégyelltem mindent, amit én csináltam, sokszor cikisnek tűnt, és letagadtam, hogy én csináltam volna, vagy nem vállaltam fel a véleményem és sablon dolgokat vágtam rá mindenre, de pl. volt egy barátnők akinek soha nem hazudtam, szerintem ez nem hazudós, hanem önbizalom hiányos jellem. Sokáig én is megakartam változni, majd középsuli végén meguntam, rájöttem, hogy hiába kínzom magam, és erőlködöm a változással, olyan elméleteket gondoltam ki, amiről rájöttem, hogy nem valami különlegesek, pszichológus is ezt tanácsolta volna: Fogadjam el önmagam. Bár a tesóm ösztönzött erre, amikor arról beszélt, mekkora erény az önbizalom, ami belőlem hiányzik. Olyan helyzetben voltam, hogy ez nagyon ösztönzött. Hirtelen vett fordulatot az életem, egy nyugodtabb életmód felé, már kellemesebb lettem a környezetem számára, nem voltam olyan izgága, nyugtalanka, gátlásos. Bár így is elég csendes vagyok, csak jobban érzem magam. "Mindenkiben van valami jó" elven vagyok, sokáig szerencsétlennek tituláltam magam, csak mert nem tudtam beilleszkedni, de ezen nyafogással nem változtatok. Boldoggá és elégedetté tesz csupán az is, hogy annak élek amiben én vagyok jó, és amit szeretek:) Szerintem ez a nyugodtság egy jó alap az önbizalomhoz és a felszabaduláshoz. Szerintem a változás nem egy ígéreten múlik, ami után hipp-hopp bekövetkezik. apró lépésekkel lassacskán történik. Ma már belátom, hogy nem volt abban semmi rossz, hogy nem erőszakoltam meg a lelkem, legyőzve sec-pec minden rossz előérzetet a változásért.

Amúgy miféle akadályokba ütközöl? Mesélj róla. Önmagad akadályai, vagy más emberek? Velem is volt, hogy amikor megakartam változni, épp akkor gátolt más emberek taplósága. Nem kell ölni magad miattuk. Úgy veszem, hogy emberek vagyunk, többnyire mások is annak kezelnek, nem kell megfelelned nekik, csak gátlástalanul önmagadat adnod. A jó oldaladat, amit felfedezel magadban. Mindenkinek van, szerintem. Arra kell figyelni. Elég barátságtalan vagyok, inkább keresem azt az ember, akivel megértjük egymást és egy hullámhosszon vagyunk, az ilyenekkel jól érzem magam és erősebb vagyok, de már régóta 'nem kamuzok' vagyis felvállalom magam, és nem érzem magam rossz embernek.