Lehetne tőletek egy furcsa, kicsit bugyuta kérdésem? Kétségbe vagyok esve, mert szorít az idő és nem tudom mi legyen. Most 11-dikes vagyok és év elején felvettem a biológia és kémia fakultációt.

Na most a biológiát mindig is nagyon szerettem, de a kémiával mindig is hadi lábon álltam (habár hozzáteszem 5-ös voltam, de csak azért mert arra az órára bemagoltam az anyagot és sajnos a képleteket is, de utána el is felejtettem a nagyját és nem tudtam hasznosítani a későbbiekben sem). Most már annyival jobb hogy értem, de még most sem tudom a összerakni a tudásomat a fejemben, pedig nagyon jó tanárom van, de mindig bennem van az a "ja tényleg! " szindróma, és magamtól a következtetések sem jutnának eszembe, egy kísérletet sem tudnék ahogy kell, apró részletekbe belemenve megmagyarázni. Ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy lehet, hogy nincs hozzá érzékem igazán, vagy talán nem is érdekel? És tudom most jön az a kérdés, hogy akkor mi a fenének vettem fel? Hát igazából mindig meg akartam tanulni, hogy okos legyek, meg ez nagyon a hasznomra válna (főként ha anya leszek tudnám mit adok a gyerekeimnek :) ) + a bioszhoz is elengedhetetlen. Meg azért szerintem vannak benne (néha) érdekes részek is. Meg hát egy ideig az is tervben volt hogy orvos leszek, mert valami nagy dolgot akartam mindig csinálni. De ez mára már megváltozott. Nem vagyok benne biztos, sőt nem tudom magamat orvosnak elképzelni, ebben a pillanatban úgy érzem nem az én szakmám. A másik kérdés: akkor mi legyek? Szorít az idő, nemsokára érettségi, ahhoz kéne igazítanom a tanulmányaimat, faktokat. Tudom nem most kell meghozni a végleges döntést, mert az évek során rengeteg minden fog változni, de valamilyen egyetemet mégis választani kéne, tudniillik érettségivel ma már nem ér semmit az ember. :( Visszatérve a kémia faktra, szívem szerint leadnám (legalábbis most úgy érzem), de mi van ha megbánom. Adtam magamnak időt, hátha belejövök, ráérzek, érdekesnek találom majd, de már megint elment egy félév és semmi. Félévzárásig meg el kéne döntenem. (Meg azért hozzáteszem lehet hogy lusta is vagyok kicsit, de mondjuk ki nem, és az egyik barátnőm meg nem tanul egyáltalán sokszor rá és úgy vágja, hogy húúú. Miért nem kérem a segítségét? Hát kértem, elég sokszor. Szerintem már elege is van belőlem, meg nagyon zavar hogy sokszor annyira lenézően beszél, magyaráz nekem, így még hülyébbnek érzem magam a kémiához, meg amúgy is. Tudom, te aki most olvasod már tele van a hócipőt ezzel a sok nyavajgással, regéléssel, de hidd el tudnék még írni! :D Meg van mégegy dolog ami zavar a döntésemben. Mi van akkor ha megfutamodom, ha inkább a könnyebb utat keresem, lehet, hogy kevesebbet kelljen tanulnom, (bár így is rengeteg van, és a biosz az K. O. , azt sem mindig értem, és iszonyú nehéz, főleg így emelt szinten, de talán azt még jobban meg tudom emészteni, és könnyebb lenne egy emelt szintű érettségit tenni, mint kettőt. ) vagy talán kamaszkori iskolaundoritiszben szenvedek és ez idővel elmúlik és menni fog. Csupa csupa buta kérdés, egy butus kis kétségbeesett, gyagyás kamaszlánytól. :) Na mindegy. Remélem ebből a végtelen hosszú monológomból kivehető a kérésem, bajom, és hogy valaki tudna valami értelmes tanácsot adni, esetleg aki járt már hasonló cipőben. Írjatok minél hamarabb! Előre is köszönöm! :D