Gondolatok? Gondolkodás? Még is mi lenne ez?

Hogy még is mi lenne az általam feltett kérdés értelme?

Ahogy haladok az évekkel egyre jobban érzem azt, hogy valami nem stimmel. A körülöttem lévő embereket boldognak látom, azt veszem észre,hogy mások mellettem mindent megkapnak,amire én vágyok/vágytam, pedig tényleg nem vagyok nagyravágyó. Eléggé álmodozó típus is vagyok, szeretem elgondolni előre a terveimet, ötleteimet, a holnapi történéseimet. De évek óta egyre fokozatosabban veszem észre,hogy amit elgondolok annak az ellentéte következik be. Mondok egy nagyon egyszerű és nevetséges példát: gondolkozok lefekvés előtt,hogy vajon hanyas is lesz a történelem dolgozatom,hisz mindent nagyon jól tudtam és mindent leírtam, sokat tanultam rá, biztosan 5ös, erre másnap kikapom a dolgozatot és még is elrontottam benne valamit,amikor abban voltam a legbiztosabb. Félreértés ne essék,csak egy egyszerű és tényleg nevetséges példa volt, ez a legalapvetőbb,ami talán előfordulhat. Ugyanakkor ezt egyre fokozatosabban veszem észre, minden dolog ellentéte következik be az életemben. Próbáltam már mindig a gondolataim ellentétét hangsúlyozni,de tudat alatt akkor is tudtam mire vágyok és ugyanúgy nem sikerült.

Ez csak a csalódások miatti bebeszéltségből lehet? Beképzelek magamnak dolgokat,amiket már nem veszek észre,hogy nem úgy van? Kezdek kicsit őrülten gondolkozni? Nem tudom. Ezért kérném a ti véleményeteket is erről, hogy veletek történt-e hasonló eset.

17/L