Furcsa? Baj? Mit gondoltok, hogy tudok felhagyni ezzel? Fel kell-e egyáltalán hagynom vele?

Van egy nagyon, nagyon rossz szokásom, mégpedig az, hogy unom és utálom a valóságot ezért létrehoztam magamnak egy "álomvilágot". Amióta az eszemet tudom ebben az álomvilágban éltem. Egy furcsa történet az egész, amit a saját képzeletemből és sokszor máshonnan vett elemekből raktam össze, azt hittem idősebb koromra elnövöm, de nem.

A történet lényegében a születésemtől játszódik, mert ez egy "folytonos" történet, napról-hétről.évre meg van minden határozva, néha finomítok is rajta.

Igazából a történet egy gyerekről szól, aki végtelenül optimista, és sehogy sem akar "meghalni" (mármint jó sokat harcol karddal, fegyverekkel stb, oké elég nevetséges, de így van) ő egyben egy "időutazó" is, de nem önszántából utazik, hanem, mondjuk épp otthon ül és egyszer csak elbóbiskol, és egy "időrepedésen" át eljut 1898-ba...

ennek a gyereknem meg kellett küzdenie mindennel és mindenkivel, de sohasem adta fel

igazi szüleit sohasem ismerte, voltak nevelőszülői, de ők meghaltak valamilyen háborúban, amikor a lány még csak 4 éves volt, aztán újabb nevelőszülőkhöz került, ekkor már tudta, hogy a nyomában halál jár, így elszökött tőlük, nagy szerencsétlenségére egy katonai táborba jutott, ahol élő embereken kísérleteztek, és a "rosszak" oldalán kellett harcolni, nagyon tehetséges harcos volt, 4 évesen már fegyver volt a kezében, de a táborban szörnyű dolgok történtek vele, egy sötét szobában ostorral, és más eszközökkel kínozták, hogy gyilkolásra képezzék ki, próbálták "agymosni", valamennyire sikerült egy kikísérletezett állatot kellett megölnie, különben visszaviszik a sötét szobába és tovább kínozzák...

de ez a lány lassan felnő közben szörnyű dolgok történnek vele, akivel barátkozik (általában felnőttek) azok sorra meghalnak, már az őrület szélén van, amikor rájön valamire, amit talán jobb lett volna nem megtudni, minden ami körülötte van hazugság, a szeretet és a fájdalom valódi, de minden más hazugság egyedül van és fél, hogy újra megtörténnek azok a rettenetes dolgok, de a kilátás szerint ezúttal sokkal rosszabbak lesznek és nem csak vele fog megtörténni, egyedül van a világ ellen és fogalma sincs mit tehetne, a rettenetes dolgok ellenére még gyerek, akit nem tanítottak meg rá mit kell tenni, talán nem is lehet semmit...

A legrosszabb az, hogy ezt a saját világnézetemből és a velem megtörtént dolgokkal, "színesítettem"

Jó lenne egy könyvbe leírni (pedig nem is szeretem a sci-fit)de attól félek nem lesz elég jó, és 14 év-et mégis csak nehéz lenne leírni, az a baj, hogy a történet folytatódik és nem szabadulok tőle.