Miért nehéz megtanulni, igazán szeretni?

Szeress!

Ennyit tehetsz.

Aztán Téged is szeretni fognak.

Persze biztos most is vannak akik szeretnek

ha meg nem akkor nem lehet "kierőszakolni" tőlük.

A szeretet nem érzés. Hanem cselekvés. Az érzés az, amikor arra vágyunk, hogy szeressenek minket, vagy mi magunk szerethessünk valaki mást. A legjobb, ha a szeretet kölcsönös, vagyis mi azt szeretjük, aki viszont szeret minket és ezt egyre nagyobb és nagyobb mértékben, egyre magasabb szinten tudjuk megélni.

Ebből rögtön látszik két akadály is.

1, A fogalmi zavar. Aki nem tudja, mi is valójába a szeretet, az nem is tud rendesen törekedni e felé. Sokan érzik, de szintén sokan keverik össze a szerelemmel, vággyal stb. Nekik talán segítség a definíció, amit adni szoktam: Szeretet az, amikor egy másik személynek jót akarunk, és ezért teszünk is. Tehát amikor az Ő vágyai, szükségletei bekerülnek a sajátjaink közé, olykor meg is előzik azokat.

2, A másik akadály, hogy az egyénnek, aki szeretni akar másvalakit, el kell érnie egy saját fejlődési szintet, hogy ezt jól tehesse. Szeretnie és ismernie kell saját magát, mielőtt ezt igazán jól megtehetné másokkal. Hiszen akit szeretni akarunk, azt is ismernünk kell majd. Ha a saját problémáinkat vagy vágyainkat vetítjük át rá, akkor nem Őt szeretjük, hanem egy a valóságtól többé-kevésbé elszakadt, torz képet.

Ehhez képest a mai "modern" ember tele van elfojtásokkal, szorongással, mert a kollektív neurózis és az odatartozás természetes igénye szembeállítja saját vágyaival. (Szeretnék valami igazán őrült dolgot tenni, szabadon örülni a saját ösztönlényemből feltörő vágyak kielégülésének. De jaj, ez erkölcstelen, az hizlal, és mit szólnak a szomszédok, ha hangosan sikítva élvezek el?) ;)

Tehát nem egyszerű. Mégis elég sok embernek sikerül. Nem aggódom. Ez benne van. Talán pont ilyennek kell lennie a világnak ahhoz, hogy akik elérik a kölcsönös szeretet állapotát, azok jutalomként tekinthessenek rá.