Ki utálja még rajtam kívül azt a szót, hogy apa?

Én imádom az apámat, nem is tudom mi lenne velem nélküle.

Sajnálom azokat akiknek nem normális apjuk van :(

Szintén mint az első válaszoló.

Nagyon szeretem és nagyon jó a kapcsolatunk is.

Én nem utálom a szót, és édesapámat sem, bár kb. négy éves voltam, mikor elváltak és azóta nem is láttam, nem nagyon van emlékem sem arról, hogy milyen érzés azt mondani valakinek, h apa. Mindig is irigyeltem azokat, akik mondhatják

28/N

Azt akartam írni majdnem, amit az 5-ös. Nem a szót nem szeretem, hanem az apámat.

Hosszú sztori. Gyerekkori lelki terror, anyámat folyton félholtra verte, alázta, piált, játékgépezett és nőzött miközben mi majd' éhenhaltunk. Röviden ennyi.

Én imádom az apámat. Anyám amikor a húgom megszületett kisétált az életünkből. Apám nem adott intézetbe egyikünket sem, hanem becsületesen felnevelt minket. Egyedül maradt egy újszülöttel, egy 6 évessel(ez én voltam) és egy 8 évessel (a nővérem) Sosem panaszkodott az apám. Megtanult pelenkát cserélni, mosni (akkor még textilpelenka volt) Megtanul főzni, varrni, és ápolni miinket. Ha kórházba kerültünk akkor mindig ott ült az ágyunk mellett. Sosem éheztünk, tiszta ruhában jártunk. Sok kedves élményünk van amin ma is jókat nevetünk.

Szóval ha én meghallom azt a szót hogy "apa" akkor a világ legjobb apája jut eszembe, akit tiszta szívből szeretek.

37/N

6osnak olyan jó ilyet olvasni. Anyádra inkább nem mondok semmit, de apukádat nagyon lehet tisztelni.

Az én apám is ilyen amugy, bár nekem anya itt van, de tudom, hogy apa se hagyott volna minket magunkra.

Ên pici koromòta nem bìrom elviselni...

Már 9 êve elvâlltak anyutòl...

Nem ùtàlom,csak a közelembe nem birom elviselni.

Nagyon trehâny ès folyton hazudik... Èn mâr több mint 2 ève külön èlek a szüleimtől,mert anyu is otthagyott engem ês a 2 testvéremet 1 ùj pasiért.. (a 13 éves hùgom lakik anyunãl 1 év utân magâhoz vette ,a bàtyàm a nagyszülőknêl)

Keserves gyerek korom volt....

Szòval az apa szò hallatãn nem êpp szèp emlêkek vannak bennem...De az anyãròl sem sajnos... :-(

Magát a szót sosem utáltam. Az embert akit takart nagyon sokáig. Ma már közömbös. De ugyanígy voltam/vagyok az anyával is. Mióta megszületett a kislányom pedig pozitív csengése lett mindkettőnek :)

Majd egyszer (remélhetőleg) te is rájössz, hogy az utálkozás nem jó semmire. Csak a saját életedet keseríted meg. Ez csak egy szakasz az életedben rajtad múlik milyen lesz a többi része. Az önsajnálat nem jó semmire. Ezt túléled aztán majd teszel magadért és minden szebb és jobb lesz :)