Ez normális "másság" és elfogad, aki elfogad, vagy betegség?
Olvasni csak tudományos - műszaki dolgokat olvasok, regényt nagyon ritkán. Filmekből a népszerű változatoknak valahogy csak az első 10 percét bírom; ami engem leköt, azok olyanok, amik kb. senki mást... Szóval kb olyan filmeket nézek, amit senki, az köt le.
A színészek nem érdekelnek, de amúgy magáról a filmről se szeretek beszélgetni, az élvezetért nézem; és amin el kell a gondolkozni, azon elgondolkozom a film alatt.
A zenét a dallamáért, ritmusáért hallgatom, a szöveg és az előadó maga nem izgat. Zene alatt elgondolkozom, nosztalgiázom, vagy jövőt tervezek, vagy... hasonló.
Nem szeretem a kocsmát, és a diszkót se. Beülni inkább teázóba, cukrászdába, gyorsétterembe szeretek haverokkal, a kocsma nem kelt bennem valami pozitív hangulatot, és azt se értem, minek piálni. A diszkót egyszerűen unom.
Ha a siófoki nyüzsgés, bulik, bárok és a sötét part csendes magánya (egy fiúval) között kellene választani, akkor egyértelműen az utóbbira voksolnék.
Szóval nem szeretem a nyüzsgést, a tömeget, nem köt le, nem tudok lazítani, nem izgat, nem kívánom, stb.
És hiányoznak azok az érdeklődési körök is, amik mindenki másban benne vannak.
Úgy érzem, elég sok dolog érdekel viszont. Szeretem az egyéni sportokat, azokat szoktam űzni, szeretek fotózni. Szeretem a természetet, de a városokat is. Szeretek állatokról olvasni, vagy szeretem, ha állatokról beszélgetnek mellettem. Régen a nem természetfilm-jellegű ismeretterjesztő filmeket szerettem, mostmár lekötnek a természetfilmek is. Érdekel az emberi egészség; vagy innovatív öko-megoldások. Érdekelnek az utikönyvek, szeretek hazánk nagyvárosaiban sétálgatni.
Gyönyörködöm a szép épületekben, terekben, parkokban, a természetben, az állatokban stb.
Igazából ami "hiányzik" az életemből, azt kipróbáltam, és valóban nem tetszett. Kipróbáltam a kocsmát, diszkót, belenéztem a népszerű filmekbe, próbáltam utánanézni színészeknek, hogy ismerjem őket... De nem az én világom.
Csak rettentően egyedül érzem magam ezekkel a dolgokkal... Igazából ilyesmi ember nincs a környezetemben. Kicsit a családom is ilyen, de csak kicsit...olyan elvetemültek lennének, mint én, de ők is vagy buliznak, vagy a színészeket azért ismerik...
Hasonló kérdéseknél is, aki ilyen, arról kiderül, hogy diagnosztizált Asperger-szindrómás (nálam nem diagnosztizálták, gondolom a gyanú se merült fel, mert pszichológusok nem csináltattak teszteket stb)
Egyszerűen csak szeretni akarom magam és elfogadni, és fejleszteni magam abban, ami tényleg érdekel, és megtalálni bennük az örömöt, mert az életben igenis kellenek az apró örömök is.
20/L
Lányoknál nehezebb?
Pedig ott lenne feltűnőbb, hogy egy-egy tudományos téma iránt érdeklődik, az embertársai iránt nem. Szerintem.
Igen, de pusztán az érdeklődési kör még nem elég definitív. Én ugyan nem vagyok pszichológus, de el tudnék képzelni olyan hatásmechanizmusokat, amelyek miatt az aspergeres lányok nehezebben felismerhetőek az aspergeres fiúknál.
Például, hogy a lányok - úgy alapból - beszédesebbek és szociábilisebbek, mint a fiúk, könnyebben kifejezik az érzelmeiket, tehát vannak tartalékaik. Azt is mondhatnánk, hogy a neurotipikus fiúk is "gyárilag" hozzák az Asperger enyhébb tüneteit, ha a lányokkal hasonlítjuk össze őket. Ha mindkettőjükben bekövetkeznek azok a változások, amelyek az Asperger-szindróma mögött állnak, akkor a lányok többnyire egyszerűen egy kissé furának minősülnek - de a "lányságuk" elfedi a tünetek egy jó részét -, míg a fiúk egyértelműen "személyiségzavarosak" lesznek.
Környezettudományokban jártas vagy? Olyasmi ez, mint a savas eső. Az azokat az ökoszisztémákat pusztítja jobban, amelyek eleve savas talajt alakítanak ki maguk alatt, mint a fenyőerdők és a mocsarak, míg a lúgosabb talajú lombos erdőket jobban megkíméli. Azt hinné az ember, hogy pont ezek a biomok már eleve alkalmazkodtak a savassághoz - de őket épp könnyebb átbillenteni azon a határon, amely alatt a pH már bajt okoz.
Környezettudós vagy vagypedig olyasmi?
Hát eléggé érdekes ez...
Amúgy túlzottan nem zavarna, ha kiderülne, hogy Aspergeres vagyok. Ki tudja most, az vagyok-e? :D Az a gond, hogy voltak negatív tapasztalataim pszichológusnál, nekem nem esett jól oda járni. :(
A lányok ált. olyanok, hogy egymással törődenek, meghallgatják egymást, beleérzik magukat a másik fájdalmába. A női nem amolyan törődő.
A fiúkra jellemző inkább a tárgyszerelem, hogy nem tudnak lelki dolgokról beszélni (annyira), nem törődőek. Én lány létemre ilyesmi vagyok. :D
Akkor csak polihisztor? :P
(azokat úgy irigylem)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!