Miért nem tudok kibontakozni egy új társaságban? (18f)

Sosem voltam a nagyszájú, szókimondó, heves temperamentumú személyiség, az érzelmeim ritkán mutatom ki. Ez mostanára rájöttem, hogy a hátrányommá vált, mind a nőkkel való ismerkedésben, mind az új társaságokban való megszólalással. Nem tudok mit mondani, nem tudom felvenni a beszélgetés, a helyzet ritmusát, általában inkább lemaradok és szótlan maradok, vagy azért, mert olyan témáról folyik szó, amihez nem tudok hozzászólni, vagy a műveltségem nem megfelelő(vagy túl sok, vagy túl kevés ahhoz a társasághoz).

Annyi minden van, amit nem mondok ki. Sokan meg abból tudnak több órás beszélgetéseket csinálni, hogy pl: kék az ég.Felelésen suliban is inkább az vagyok, aki azt hiszi sokat beszélt, aztán mondja a tanár, hogy még kevés, persze az anyagot tudom, a kérdéseire válaszolok, de ilyen magától értetődő dolgokat néha nem mondok ki, és lehet, hogy mégsem magától értetődik, csak nem mondom ki, mert valamiért nem szeretek beszélni sokat.

Szerintetek, ha sokakhoz odamennék egy-két jó szót szólni, rábírom magam az ismerkedésre, barátkozásra, hozzászólásra akkor jobb lesz?

Vannak jelenleg barátaim, akik tényleg minden tekintetben azok, de tőlük eltekintve egy senkinek számítok mindenhol.

Persze nőm sincs, ez eléggé frusztrál.

Mit tanácsoltok? 18f