Hogyan fogadhatjuk el saját múlandóságunkat?

Nem olyan nehéz elfogadni a dolgot szerintem. Az alapján amit írtál úgy tűnik, h hozzám hasonlóan te sem igazán hiszel a túlvilágban, vagy a reinkarnációban. Márpedig ha a halál tényleg a teljes és végérvényes megsemmisülése a tudatnak akkor, nem kell félned tőle, h mi lesz utána, mert nem fogsz már róla tudni, h nem érzel és nem gondolkodsz, mert már nem leszel. Tehát nem fog hiányozni vagy fájni semmi. Persze senki sem szeretne meghalni, de szerintem ez egy olyan dolog ami se nem jó se nem rossz. Ha elég idős leszel már, mondjuk 80 év lesz mögötted, már úgyis másként fogod látni a dolgokat. A lényeg, h az utolsó pillanatodban, ha visszanézel az életedre, elégedett legyél azzal amit addig tettél. De addig nem is érdemes foglalkozni vele.

a halál is olyan mint a wc ha menni kell hát menni kell, nálam 10évesen tudatosult hogy meg fogok halni csak idő kérdése de ez így van jól öröké nem élhetünk így is vagyunk 7000000000

7000000000

7 milliárdan csak nem engedi kiírni ez a szar

Egószint csökkenésével mérséklődik/elmúlik ez a félelem is. Figyelem! Ez nem a köznapi és pejoratív értelemben vett és használt egoizmus. Az egó az ember természetes velejárója, mindenkinek, 3 éves kor körül kezdi meg munkáját, onnantól egyéni szintek vannak. Többségnek igen magas - ez káros mind rájuk, mind a környezetükre nézve, de ez nagyon összetett, személyiség- és IQ-, EQ-függő is. Szóval benned ez munkálkodik. Őszintén szólva nincs tippem számodra.:( Egyéni az út, ehhez nincs igazán használati utasítás. Irányelvek lehetnek, de alapvetően te vagy az, aki megdolgozol ezzel, hogy jobb legyen. Meg persze az élet is tanít - ha olyan akadályok és helyzetek kerülnek eléd, melyek alázatra nevelnek, akkor már is beljebb vagy. Nem látod elsőre az összefüggést, nem baj - így van.