Mit tegyek, hogy más emberek élete, problémái és hogy milyen világban élek ne járjon a fejemben? Hogy csak a saját és a szeretteim életével foglalkozzak?

Ezen az úton visszafelé mennél, és nem előre.

Olvasd el Fromm: Szeretet c. könyvét (és egyéb műveit).

Nem rovom fel 1-esnek, de oltári hülyeséget írt. Pont, hogy ezzel vagy jó úton; megvan benned a segítőkészség, empátiáskészség is, gondolom én. Nem magaddal, az üres kifelééléssel vagy elfoglalva. Érdekelnek az emberek, s alapvetően problémamegoldó elmével rendelkezel. Nem is bírod nélküle, kell a probléma kell a feladat. Mindenképpen ebbe az irányba kell tovább menned. te EZ vagy. Más meg más az meg megy a saját útján - megjegyzem igen kevesen ismerik fel mi is az ő útjuk, mi az, ami konstruktív számukra.

Mit tégy? Beszélgess azokkal az emberekkel, akiknek a problémái érdekelnek. Keresd a hasonló gondolkodásúak, igényűek társaságát (ezzel nem lesz könnyű dolgod). Tanulj tovább ezen a vonalon, lehet belőled életmódtanácsdadó, pszichiáter és még egy rakat minden.

Nagyon jó gondolataid vannak! Írj többet.

És a műtét után ez megszűnt/mérséklődött?

A művészlélek jó dolog. Az, hogy a többség nem tudja értelmezni, hova rakni, átlátni, az az ő problémájuk. Mélyebben levős időszakaidban a kifele tekintgetés nem feltétlenül mások másolni akarását jelenti, hanem útkeresés, fogodzó után nézelődés. Ez teljesen természetes. Egyébként meg: egyszerűen csak nyitott vagy. A kontraszt a néppel nagy, mert hát ők ugye meg nem. Veled nincs gond e téren.

Az is egy igen hasznos útválasztó, az a dilemma, amivel küszködsz, nevesen, hogy miért állj be a sorba, ha annyian jobbak nálad. Vissza is vethet persze, ha győz az önmagunkba vetett kishitűség, de én inkább a hasznát látom: megóv a mértéktelen középszerűségtől. A legtöbbekben fel sem merül ez a kérdés; mennek amerre a többi is. Sosem lesznek egyediek, soha nem tűnnek ki semmivel, aki pedig mer más irányokba kacsingatni, nagyobbakat álmodni, mint ők, nos, azoknak kollektív eltaposás a jutalma.

Lehet, hogy kínzólag hatnak ezek a gondolatok, melyeket vázoltál - valójában mind ajándék. Idővel, ahogy kikristályosodik a gyakorlati hasznuk, színtiszta előnyödre fordíthatod őket, szóval nem örökké tartó a jelen állapotuk. A kontraszt továbbra is meglesz, de ezzel ne törődj. Jó úton jársz, ha magadra hallgatsz (a nyitottságot azért nem teszem rögtön melléje, mert az alapvetően megvan benned).

Peace!

nagyon szimpatikus amiket írsz Kérdező, és jó volt az itteni beszélgetést olvasni. Áldást kívánok az életedre és szépséges lelkedre!

Szép napot kívánok! :)