Mindenképp gond, ha valaki otthonülős?

Nagyon szeretek egyedül lenni.

Nem kell alkalmazkodnom, pörögnöm. Rendezhetem a gondolataimat egyrészt magamról, másrészt elgondolkozhatok az érdeklődési köreimen.

Rengeteg hobbim van, és rengeted dolog van, ami érdekel. Ezekre nekem kell az idő.

Persze nem az a típus vagyok, akit egyáltalán nem lehet sehova elhívni.

Nekem is vannak barátaim, és szoktunk találkozni.

Csak a visszafogott bulikat szeretem.

És ami az átlagnak szükséges pörgés, ami állítólag KELL fiatalon és jól esik, az nekem baromira megterhelő már rövid távon is.

Nem esik jól túl sokat emberek között lenni, és úgy érzem, akkor nem jut arra időm, amit szeretek.

De ismétlem, azért én is eljárok, ha nem is annyiszor, mint az átlag.

Viszont senki nem ért meg. Nem tudják felfogni az emberek, miért szeretek otthon ülni.

A hobbi állítólag csak pótlék egy embernek, és persze nem lesz ettől valakinek párkapcsolata meg mit tudom én mi... Szerintem nem csak pótlék, hanem egy pihenés, az ügyesség/tudás javítása, dolog, amiben akár gyönyörködni is lehet. És nem mellesleg esetleg pont, hogy ismerkedni is lehet a kapcsán. Szerintem.

Sokak szerint unalmas az életem - nem értem, mit értenek ez alatt, meg én nem is így érzem.

Sokak szerint vissza fogom sírni a fiatal éveket, miért nem "élek"...

Még azt is hallottam, hogy depressziós lehetek, ezért szeretek egyedül lenni.

Ezeket mind nem értem, nem is értem, hogy jönnek ide meg szerintem mondvacsinált érvek.

Szeretném elfogadni magam, és így boldog lenni az életstílusommal.

Szerintetek? :/