13 eves lany vagyok, marciusba toltom be a 14-t. Nemetorszagban elek fel eve, szenvedek! Mit csinaljak?

Most leírok neked egy sztorit amit a saját bőrömön tapasztaltam meg:

Épp a 9. tavaszomat éltem, mikor a családommal úgy határoztunk, hogy a tanulmányaimat Ausztriában fogom folytatni. Éppen abban a korban, amikor a legnagyobb szükségem volt a barátaimra, amikor már voltak is igazi barátaim...

Velem együtt sok magyarnak is így döntöttek a szülei, és rengeteg magyar gyerekkel jártam egy iskolába. Az első év, egy rémálom volt. Minden nap sírtam, azt kérdeztem, hogy miért ilyen nehéz? Miért vagyok más, mi különböztet meg tőlük?

De kilenc évesen, még csak ez a pár kérdés járt a fejemben, legalábbis csak erre emlékszem... Kinevettek, mert nem tudtam válaszolni, se nekik, sem a tanárnak. Gyomor görccsel indultam el az iskolából 2 éven át. Majd a 3. évre már normális fokon tudtam németül. Éppen annyira, hogy ne keljen félnem. A 3. és 4. évem... Jó volt. Élveztem. Maga volt a paradicsom... Magyarokkal voltam körbe véve. Magyar mentalitással... Csakhogy, ez a pár évnyi jólét keserítette meg az azutáni életemet... Mivel sok volt a magyar, a németem egy elég gyatra színvonalat ért csak el... Tudni illik, hogy miután 10 éves elmúltam, magas célokat tűztem ki magam elé, és megfeledkeztem minden más időről, csak a jövőre összpontosítottam. Egy, az Ausztriában található leg- elitebb iskolát választottam ki magamnak, ahol mindent tanítottak, csak azt nem amit én akartam tanulni... A saját gőgösségem csapdájába estem, mert én is aszerint az érvekkel éltem, mint anyukád.: "Csak ott érhetem el a céljaimat!" "Csak ott lehet jó életem, Magyarországon erre már semmi esélyem sem lenne!"

Nos, hiba volt. Az első fél év drasztikus változással járt, mint a külsőmre, mint a belsőmre nézve. Egy végtelenül életvidám, optimista lány voltam, a közelemben mindenki nevetett. Viszont karácsony tájékára, több mint 10 kg-t fogytam, és a mentalitásom, egy hatalmas fordulatot tett. Feketébe kezdtem el látni a világot. És mondhatni egy szociopata gondolkodási mód híve lettem, amit egy édes mosollyal az arcomon ügyesen lepleztem. Majdnem ideg összeroppanást kaptam... Veszélyes játék ez. Minden nap féltem. Egyedül voltam. A temperamentumom miatt, mindig volt mellettem valaki, de egyikkel sem voltam különösebb viszonyban. Anyám félévkor azt mondta, hogy jöjjek haza, ő csak azt szeretné, hogy jól érezzem magam. Hát... Én nem jöttem. Az idegeim olyan szinten bele betegedtek a félelembe, a napi stresszbe, hogy már teljesen mindegy volt, hol vagyok... Már nem volt erőm rá. Üresnek éreztem magam. A régi énem, amit semmi áron nem akartam elveszíteni, már csak egy homályos emlék volt. Bár kifelé még mindig megtalálható volt, egy egy foszlány belőle, belül teljesen megváltoztam. Mert csak a jövőmre koncentráltam... És ami igazán fontos volt azt nem vettem észre, a jelent.

És fogadni mernék te is ugyan ezeket a kérdéseket teszed fel magadnak: Most tényleg én vagyok ilyen hülye? Miért vagyok más? Miért nem tudok beilleszkedni, miért nem megy? Annyival könnyebb lenne minden, ha visszamehetnék...

Amit meg kell jegyezni:

Tök mindegy, hogy honnan kapod az érettségit. Tök mindegy, hogy hol tanulod a nyelvet, mert ha érdekel, így is úgy is megtanulod. Tök mindegy hol jársz iskolába, viszont az NEM mindegy, hogy hogyan érzed magad közben!

De most jöjjön a pozitív része a dolognak:

A tény, hogy elvesztettem a régi önmagamat, új javakkal kecsegtetett. Elértem a céljaimat. Az elit iskola, nem véletlenül volt elit. Megkaptam a szakmákat, minden évben valahova kiküldtek szakácsnak, spanyol országba, hajókon is főztem!! Elég pénzt szedtem össze, hogy elkezdjem a tanulmányaimat, mégpedig az orvosi nem egy olcsó mulatság. A nyelvtudásomnak köszönhetően az egyetem külföldre küldött tanulni! Minden évben máshol tanultam, eszméletlen volt! Ezt Magyarországon nem tudtam volna sohasem elérni... Viszont ennek tényleg, büdös nagy ára volt! És még így 12 év után sem vagyok az, aki egykor voltam. Más szemmel nézem a világot, ahogyan te is fogod, ha nem változtatsz. Mivel ez ösztön... Egy állati ösztön. A túlélésért. Vagy vadászol, vagy azzá válsz akire vadásznak. És te jelen pillanatban a második lehetőség csapdájába estél...

Ne anyukád döntse el, hogy mivel töltsd az életed! Ha te vissza akarsz menni, és józan ésszel a jelent akarod megélni, nem a jövőt, akkor cselekedned kell! Mutasd meg az emberek itteni válaszait! Kreálj, reális és korrekt érveket! Nem, csak Németországban lehet megélni! Nem csak ott tudsz megtanulni németül! Ha te ezt elszántan akarod, akár bárhol megtanulhatod, jól érezni viszont csak egy helyen fogod magad! Anyukád nem akarhatja, hogy végig csináld ezt... Hidd el én tudom a legjobban... Azt a szenvedést, nem kívánom, még a legádázabb ellenségemnek sem...

Ne szokd meg azt az érzést, amit én is... Beszélj anyukáddal. Remélem ezek után elszánod magad.