Mi a különbség az érzelem és a gondolat között?

a gondolat többnyire tudatos összefüggéseken és logikai alapokon alapul , még az érzelem egy reflexszerű felfogása vminek.

érzelmi bajoknak sokszor van testi jelük is és a pozitív gondolkodás sem megy eröltetve de ezt hosszú és bonyolult kifejteni

Gondolkodás az alapja mindennek, utána jön az érzés.

Gondolat, az lehet gyerekkora visszanyúlóan amit láttál, hallottál,megoldatlan konfliktus, szülő-gyerek kapcsolat hatás és még lehetne sorolni. Ebből az úgymond tudat alattiból jönnek az érzelmek. " Bevillan a semmiből" Biztosan nem a semmiből, hanem a multatban van egy lezáratlan rész, amit még érzelmileg sem tudtál lezárni. Feldolgozatlan helyzet élménye fáj. Keress vissza mi is lehetett ez. Mert ameddig rá nem jössz, másokra fogod mindig kivetíteni.

A gondolataidat tudod irányítani.

Az érzéseidet nem.

Beszéld át a pároddal. Erősítsd meg magadban, h ő szeret téged. De tényleg, gondolj valami pozitívra, ahogy a kérdésben is írtad. Ez a kulcsa mindennek.

Igaz, hogy az érzéseidet nem tudod irányítani, de az érzések nagy mértékben függenek a gondolataidtól is.

A gondolat hasznos, de az érzelmeink is elengedhetetlenek. A fő, hogy megteremtsük az összhangot a kettő között. Néha a múltban kutatok, hogy rájöjjek, miért érzek így ahogyan most érzek, és rájövök dolgokra, kitisztázom magamnak, hogy a múlt csak múlt, és hogy a múlt miért volt sz*r, mit rontottam el, és belátom, hogy felelős vagyok érte, és tovább lépek, belátva, hogy a jelenemért is felelős vagyok:) A lényegre figyelek: vajon tényleg jogosan érzem azt amit érzek, vagy csak elvakít az érzelem? Nem szabad alábecsülni az érzelmeket, az érzelmeid te vagy! ha pl. engem bánt az, hogy valaki nem szeret, lehet épp azért van, mert nem szeret eléggé. Nem szeretem túl filózni mások gondjait, de ebből a szövegből nem igazán jött le, hogy mi van veled, jogos-e az az érzés amit érzel, és hogy miért érzed? bár ezt csak te teheted rendbe magadban. gondold át részletesen miért érzed, addig amíg rájössz arra, hogy mit rontottál el, merre kell tovább lépned, hogy jobb legyen, el kell hagynod, azt aki keveset nyújt,annyit amennyit nem érdemelsz, vagy neked kell megváltoznod.

bár azt nem tudom, milyen pszichikai magyarázata van, de azt sejtem, hogy az az alapja, hogy nem vagy harmóniában magaddal, nem tetszik ez a kapcsolat, mégis próbálod magadba tukmálni, hogy jó, pedig ez nem megoldás. talán azt sem tudod, hogy mi igazán jó neked, csak elfolytassz dolgokat, talán azért nem érted önmagad, mert már régóta elfolytottad, kifogás-várakat építve magadnak.

Talán magamat látom ebben a kérdésben, picit. valamikor engem is foglalkoztattak az ilyen elvont dolgok? kevertem az érzelmet és a gondolatot, azt hiszem üres voltam: nagyon! persze szenvedtem is, fájt. nem láttam bele a dolgokba, mert olyasvalamivel próbáltam hitegetni magam, ami nem én vagyok. abban az időszakban próbáltam megváltozni, erőlködni, abban hittem, hogy az érzelem gyengeség, és hasztalan, ami meggátol dolgokban, a racionalitás átka. pedig épp, hogy a boldogság alapja: aki annyira szándékozik elfolytani az érzelmeit, az nem csak szomorúságát folytja el, de boldogságát is. kialakult bennem idővel egy megtörhetetlen büszkeség. de nagyon üresnek éreztem magam.

olvastam erre egy szimpatikus idézetet, ami elgondolkodtatott "az első korty a tudás poharából ateistává tesz, de a pohár alján ott van isten." Ez az istenes felfogás nagyon tetszett, és zavarodottan magamban, idővel beláttam, hogy ez az "isten" a legfontosabb nekem, vagyis nem az, hogy mindenre racionális magyarázatot tudjak felmutatni, hanem az életem értelme és célja. Most ezt tartom a legfontosabbnak, inkább leszek tudatlan barom, mintsem egy céltalan bábu. sztem egy ember nem kell a gondolatait és érzéseit megmagyaráztassa magának, azok a leglelkesebb emberek, akik hisznek magukban, persze ésszerűen, de a lényegre figyelnek, olyan barátot választanak maguknak, akiről tudják, hogy szeretik, aki boldoggá teszi őt, és sokszor ehhez NEM alkalmas olyan ember, aki veszettül próbál boldoggá tenni, és a talpad is szétnyalná, de őszintén bevallva önmagadnak: nem szereted, nem vagy boldog mellette. volt ilyen udvarlóm, és kosarat kapott, pedig nagyon-nagyon magányos voltam, és idővel picit bántam is, de az biztos, hogy nem volt az életem fénypontja, így csak a gyengeség, és kilátástalanság beszélt belőlem, amikor azt hittem: hiányzik, de azért jól esett volna, ha mellettem marad "mentőcsónaknak":)). szerintem idő kell, amíg helyre állnak a dolgok, de addig is az kell, hogy őszinték vagyunk magukhoz, és érzéseinkhez, és a helyes utat követjük, bármennyire is nehéz, nem csak leragadunk a könnyelmű dolgok mellett, amik nem tesznek boldoggá. sok ember él szerencsétlenül elfogadva, elnyomva valódi önmagát, talán még bele se mernek gondolni ebbe.:)

nemtudom nekem ez a tapasztalatom így le írom, talán hasznát veszik, akinek nem inge ne vegye magára.

Az èrzelem a jing

A gondolat a jang.

Egyik sem lètezhet a párja nèlkül. Ha közösen akarnak valamit, az valósággá lesz.