Mit kezdjek a bennem lévő agresszióval?

Kívülről egy szelíd, kicsit visszahúzódó lánynak tűnök. De folyton van bennem a felszín alatt valami megmagyarázhatatlan agresszió kicsi koromtól kezdve. Mindig katonákkal játszottam gyerekkoromban , szeretem a háborús filmeket, veszélyes állatokat. 12 évesen minden vágyam volt egy rottweiler. Ezekkel még semmi probléma nem lenne. De ha pl. buliban kicsit többet iszom a kelleténél, rögtön elkezdek háborúról, gyilkosságokról beszélni, meg hogy el akarom foglalni x országot. Azok a férfiak, akik eddig megmozgatták a fantáziámat, azzal érték el, hogy felfigyeljek rájuk, hogy ilyen dolgokról meséltek. Pl. az egyik két órás kiselőadást tartott a kutyaviadalokról, a másik izraeli katona volt és arról beszélt, hogyan harcoltak Gázában stb. Titokban mindig arra vágyom, hogy az utcán megtámadjanak, hogy harcolhassak velük. Gyerekként rajongtam a Szovjetúnióért, kamaszként rövid ideig náci Németország mániás voltam, ennek köszönhető részben a némettudásom is. Voltam Izraelben egy olyan időszakban, amikor háború volt. Kifejezetten élveztem a dolgot, emellett azzal szórakoztam, hogy eljártam arab falvakba sétálni egyedül. Imádok mindent, ami vad és dühöng benne a tesztoszteron, de közben időnként magamtól is megijedek, hogy milyen agresszió van bennem. Volt már arra példa, hogy verekedésbe keveredtem fiúkkal, nem is egyszer. Úgy érzem, szétvet a harc iránti vágy. Mit csináljak? A küzdősport segítene? Valaki azt mondta, attól csak rosszabb lenne.