Ha az ember megtört lélekben, ott belül akkor hova vezet tovább az út?
voltak álmamim...de ahogy csináltam a dolgokat értük haladtam az úton egyre boldogtalanabb lettem. aztán beteg. most hogy feladtam mindet nem vagyok fizikailag annyira kikészülve, de lelkileg ..-alig élek. nincs hova úgy érzem, pedig még 30se vagyok. mégse érzem hogy lenne hova tovább.nincs otthonom nincs ember aki olyannak ismerne és szertne amilyen valójában vagyok.
Aztán ..végülis elvagyok még,de mindennap fáj belül valami ,és akármit teszek dolgozok mosogatok vagy hobbiból visszatérek az álmomhoz csak fáj és jönnek a könnyek.
(ilyen pszichológussal negyertek nincs jó emlékem arról)
Én is valami ilyesmit érzek.Sajnos az nehéz választás ha önmagad adod mások előtt,sokan sokféle állarcot növesztenek hogy népszerűek legyenek és emiatt szeressék őket,nekem ez nem megy,népszerűtlen vagyok és sikertelen.
Magányos is de ez már részben szándékos választás.Ami igazán fáj az az igazságtalanság.
Csatlakozom a klubhoz.Folyamatos fájdalommal a lelkemben teszem a dolgom a hétköznapokban és látom az igazságtalanságot.
Talán azok az emberek elhiszik magukról,hogy jár nekik minden jó,mi meg nem.
Szeretjük mi magunkat?Mit gondoltok?Megengedjük magunknak a számunkra jó dolgokat?
Arról nem beszélve,hogy mások látszólagos boldogsága nem biztos ,hogy valóban az.
Sok esetben részinformációk alapján gondoljuk,hogy a másik boldog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!