MIért félek éjjel a sötétben?

jó darabig közömbös volt számomra a téma, aztán pár éve volt egy lidérces álmom... vagyis igazából félig ébren voltam, nem tudtam aludni - arra "eszméltem", hogy előbb suttogást hallok, ami folyamatosan átalakul iszonyatos ordítássá, különböző hangok szóltak a fejemben, én meg nem mertem megmoccanni, kinyitni a szemem, mert meg voltam róla győződve, hogy valami gonosz lények állnak az ágyam körül és... nem tudom. de nagyon rossz volt, az egész éjszakát magzat pózban, görcsölve-verítékezve töltöttem. csak akkor nyugodtam meg, mikor éreztem, hogy már világos van.

Na azóta zavar a sötétség, mert ez mindig eszembe jut. Nem merek sötét szobában tükörbe nézni, meg úgy általában nem nézelődök a szobában, hanem próbálok minél hamarabb elaludni. :'D

Emberek,emberek,a sötéttől való félelem az ember egyik legalapvetőbb ösztöne.Nem a horrorfilmek az okozói,nem is az ember saját élénk fantázia,ezek mint csak a végtermékei annak ami valójában végbemegy minden egyes emberben.

A sötétben nem látunk,a sötétnek nem látjuk a végét sem az elejét,és ez bizonytalanságot kelt bennünk.

Ha hangokat hallunk éjszaka és megijedünk erre vezethető vissza,hogy a sötétben bizonytalanok vagyunk,nem látunk,ezért ott van a sebezhetőség érzése,még akkor is mikor tudjuk hogy senki nincs a házban.Ez természetes félelem,a védekezési ösztönünk diktálja ezt.Ebben nincs semmi furcsa,elvégre akkor is ösztönösen lélegzünk ha nem fuldoklunk,persze hogy az ösztöneink működnek és készen állnak hogy megvédjenek,akkor is amikor nincs potenciális veszély.Elvégre a félelem valójában pont hogy a támadásra készít fel.

Persze az embernek jól működik a józan esze is,és észleli hogy a sötétséget nem tudja megtámadni,ezért tudat alatt olyan rémképeket vetít ki magának amik megfoghatóak.Egy gyilkos,egy szörny,egy óriáspók is megteszi.Az a lényeg hogy a megfoghatatlant átváltsa a megfogható.

Az emberi természet utálja a bizonytalant.