Hogyan fogadtátok el magatokat?
Elég sok dologban vagyok más, mint a többi ember.
Utálom a diszkót, a kocsmát. Nem vetem meg az alkoholt, de nem szeretek iszogatós társaságban lenni, mert általában számomra élvezhetetlen témák vannak ott.
Tudományosabb érdeklődési köreim vannak, és szívesen beszélgetnék azokról, csak senki se vevő rá.
Fontosnak tartom a tanulást, és tanulok is elég sokat.
Nem zavar életbevágóan, hogy nincs barátom, bár... azért szeretnék egyet, csak közel sem az életem közepe a kérdés.
Úgy érzem, ilyen még egy nincs. A fentiek közül legalább két dolog nem igaz a többi embernél. Vagy nem tanulnak sokat, vagy pasiznak, vagy bulizósak a barátnőim. Én egyik sem...
Az eltérő érdeklődési kör miatt jobban szeretem a tartalmas programokat, ahol magáról a programról beszélünk vagy koncentrálni kell rá. Ilyen pl. a túra, vagy néha mozi vagy ilyesmi (bááár túlzottan filmes se vagyok).
Szeretem még a kétfős programokat, mikor én is beleszólhatok abba, mi a téma.
De alapvetően nehezen oldódok társaságban.
Az érdeklődési körömtől eltérő témákat nem élvezem, örülök, ha véletlenül éppen nem érzem magam hülyének hogy ez se érdekel pedig mindenki mást igen hanem csak unatkozom.
Sokszor nem figyelnek rám, vagy nem tudnak mit mondani arra, amit hozzászólok, ha épp le nem torkollnak.
Rájöttem, a MEGváltozás nem út. Hiába próbálnék buliba és kocsmába járós lenni, nem tetszene. Voltam már természetesen, és nem tetszett. Hiába próbálnék több regényt olvasni, többet foglalkozni a másik nem jellemével, ha nem érdekel, nem megy... Sok barátnőm animés, az anime se köt le, ha kétévente egy-egy véletlenül mégis, akkor se szeretnék utána beszélgetni róla, elég megnézni.
Ha megváltozni nem tudok, csak itt-ott változgatni, akkor viszont elfogadnom kellene magam.
De azt hogyan lehet?
Ha van sorstárs, hogyan fogadta el magát?
20/L
Elég sok dologban vagyok más, mint a többi ember.
Utálom a diszkót, a kocsmát. Nem vetem meg az alkoholt, de nem szeretek iszogatós társaságban lenni, mert általában számomra élvezhetetlen témák vannak ott.
Tudományosabb érdeklődési köreim vannak, és szívesen beszélgetnék azokról, csak senki se vevő rá.
Fontosnak tartom a tanulást, és tanulok is elég sokat.
Nem zavar életbevágóan, hogy nincs barátom, bár... azért szeretnék egyet, csak közel sem az életem közepe a kérdés.
Úgy érzem, ilyen még egy nincs. A fentiek közül legalább két dolog nem igaz a többi embernél. Vagy nem tanulnak sokat, vagy pasiznak, vagy bulizósak a barátnőim. Én egyik sem...
Az eltérő érdeklődési kör miatt jobban szeretem a tartalmas programokat, ahol magáról a programról beszélünk vagy koncentrálni kell rá. Ilyen pl. a túra, vagy néha mozi vagy ilyesmi (bááár túlzottan filmes se vagyok).
Szeretem még a kétfős programokat, mikor én is beleszólhatok abba, mi a téma.
De alapvetően nehezen oldódok társaságban.
Az érdeklődési körömtől eltérő témákat nem élvezem, örülök, ha véletlenül éppen nem érzem magam hülyének hogy ez se érdekel pedig mindenki mást igen hanem csak unatkozom.
Sokszor nem figyelnek rám, vagy nem tudnak mit mondani arra, amit hozzászólok, ha épp le nem torkollnak.
Rájöttem, a MEGváltozás nem út. Hiába próbálnék buliba és kocsmába járós lenni, nem tetszene. Voltam már természetesen, és nem tetszett. Hiába próbálnék több regényt olvasni, többet foglalkozni a másik nem jellemével, ha nem érdekel, nem megy... Sok barátnőm animés, az anime se köt le, ha kétévente egy-egy véletlenül mégis, akkor se szeretnék utána beszélgetni róla, elég megnézni.
Ha megváltozni nem tudok, csak itt-ott változgatni, akkor viszont elfogadnom kellene magam.
De azt hogyan lehet?
Ha van sorstárs, hogyan fogadta el magát?
Jól szeretném érezni magam társaságban, és nem kikészülni, hogy de nyomi vagyok, ha egy evidens, mindenkit csak engem nem érdeklő téma van; hanem figyelni rájuk, hogy legalább halljak róla.
Nem szeretném magam ennyire, ennyiszer nyominak érezni.
Szeretném elfogadni a saját, szokatlan hobbijaimat és érdeklődési köreimet nomeg az értékrendemet.
Továbbá szeretnék immúnis lenni azokra a megjegyzésekre, miszerint nem tudok lazítani. Szerintem tudok, de a magam módján. Bár már nem hiszek magamnak.
Hupsz nem ezt akartam kommentbe... nem tudtam mi van vágólapon.
Szóval:
Jól szeretném érezni magam társaságban, és nem kikészülni, hogy de nyomi vagyok, ha egy evidens, mindenkit csak engem nem érdeklő téma van; hanem figyelni rájuk, hogy legalább halljak róla.
Nem szeretném magam ennyire, ennyiszer nyominak érezni.
Szeretném elfogadni a saját, szokatlan hobbijaimat és érdeklődési köreimet nomeg az értékrendemet.
Továbbá szeretnék immúnis lenni azokra a megjegyzésekre, miszerint nem tudok lazítani. Szerintem tudok, de a magam módján. Bár már nem hiszek magamnak.
válasza:Erre csak azt tudom mondani, hogy egyszer mindenképp találsz magadhoz hasonló embert aki úgy elfogad téged ahogy vagy.
Nehéz tudom. Sok ember küzd ezzel a problémával.
Nehéz találni sorstársakat.:S
Csak azt tudom ajánlani, hogy veled nincs semmi baj egyszerűen más dolgok érdekelnek, te így vagy jó ahogy.
El kell ezt fogadni. És továbbá azt is el kell fogadnod, hogy nem biztos,hogy lesz olyan akivel mindig jól fogod magad érezni. Akivel egy hullámhosszon lesztek mindig.
Nekem utoljára általános suliban volt olyan barátnőm, akivel mindig jól meg voltam.
akivel éreztem,hogy egy húron pendülünk egymással. Ő még most is meg van. Középsuliban nem volt csak 1, de vele megszakadt a kapcsolatom, pontosan emiatt mert nagyon különböztünk. Sokan vannak így mint te.=/
válasza:Én sorstársad vagyok részben. Nem vagyok bulizós, és nem is csak a szex meg a csajok körül forog a világom. Teljesen más az értékrendem az "átlag" emberhez viszonyítva. Nem vagyok nagyravágyó, nem vagyok öntelt, egoista, stb.
Elfogadni? Én könnyen elfogadom magam, ezzel sose volt gond. Az hogy más hogy fogad el engem, az már más kérdés. Rengeteg vitám volt abból hogy miért nem járok bulizni az osztállyal, vagy mit tudok én otthon csinálni az unatkozáson kívül. Tudnék mesélni.... voltam én is discoba jó pár évvel ezelőtt, nem fogott meg sem a hely, sem a dolog. Jobban szeretem a kis társaságot, ahol mindenkire jut idő, és nem 1-2 embert imádnak és nyalnak körül. Nem is vagyok nagyon társaságfüggő, egyedül is nagyon jól el tudom foglalni magamat.
Változni biztos nem fogok! Ezek a nézetek, és a viselkedésem tesz egyedivé. Én személy szerint örülök hogy ilyen lettem és nem egy sablon a 30 millió közül. Semmi pénzért nem változnék meg!!
Ha esetleg van kedved levelezni arról hogy hogy látjuk a világot, akkor megtalálsz itt.
válasza:Két dolog fog segíteni abban, hogy elfogadd így magad.
Az egyik az idő, és az ezzel járó fejlődés, előrelépés.
Befejezed majd a sulit, egyre önállóbb leszel, a baráti társaságod is fellazul, kevésbé fogsz azzal szembesülni, hogy nem vagy olyan mint ők, és ők sem fognak minden hétvégén bulizni, vagy egész nap filmeket nézni, tehát jobban hasonlítanak majd rád.
A másik, hogy kellene egy olyan pasit találnod, akinek így kellesz, aki a másik feled lenne. Vele megoszthatnál sok mindent, és általa belekóstolhatnál új dolgokba, társaságokba.
Egyébként nem vagy annyira különleges, mint gondolnád, inkább csak a hozzád hasonló emberek visszahúzódóbbak, ezért nem találkozol velük, mindenhol csak azokat látod, akiket te átlagosnak tartasz.
válasza: válasza:A tanulás egész pontosan mit takar? A tömkeleg infóhalmazt, mit különféle oktatási intézmények igyekeznek letuszkolni a torkunkon? Igen, elég elhamarkodott felindulás ez a részemről, az egyetem bizonyára másképp működik, oda jó esetben a tényleges kíváncsiságát és tudásszomját kielégíteni jár az ember (rövid időn belül talán megtapasztalhatom én is). Nyilván nem lenne rossz minél szélesebb körben tájékozottnak lenni, a magamfajta lustaságok azonban kevésbé fogékonyak számukra érdektelen tárgyakra. Magyarán az már nem mondható el rólam, hogy túlzásba vinném a magolást. Viszont osztozkodom veled a link, léha alakok főbázisának elkerülésében. Diszkó, kocsma, jóformán egyre megy, egyikük sem való nekem. A beállítottságom kissé bölcsészi, otthonos kényelemmel mozgok az olyan témákban, melyek pszichológiához vagy filozófiához köthetőek, továbbá az irodalom sem hagy hidegen (mindennek némiképp ellentmond a matematikaszeretetem, ezt a fajta "multifunkcionalitást" díjazták bennem a tanáraim).
Egyébként én szelektálom az embereket. Hogy konkrétan mi alapján, az még előttem sem tisztázódott teljesen. A szimpátia-faktorom már-már szűrőként különíti el az 'érdemeseket' a 'méltatlanoktól'. Az első csoport kedvéért vagyok hajlandó bárminemű erőfeszítést tenni a kommunikáció létrejötte érdekében, a többieket ignorálom. Előbbiekkel nem okoz gondot az animék és miegymás "primitív" témák kitárgyalása, sőt, közben előfordul, hogy szociálisan baromira aktív ember benyomását keltem egy kívülálló szemében. Csak piszkosul nehéz eljutnom idáig. 'De alapvetően nehezen oldódok társaságban.' -> Dettó. Ha már a közelebbi ismerőseim zöme sem tart normálisnak a szó klasszikus értelmébe véve, hogy várhatnék el ilyesmit az átlagembertől? Illetve attól, hogy ő hátat fordít nekem, miért én érezzem degeneráltnak magam? Komolyan nem értem, mi jelent ekkora kihívást a személyiségeddel való megbarátkozásban.
5.: Szereted a matekot, a törit és a magyart? Na jó a törit csak tippeltem, h szereted.
Nekem az irodalommal és a törivel volt gondom, nem szerettem őket, de láttam bennük, miért fontosak, és miért érdekesek, ha engem nem is kötnek le.
A reál számomra nem kérdés, miért érdekes. :) Reál rulez.
Jó, számolgatni dolgokat sokszor unalmas, sőt... De alapvetően a világ működésének megértése... Imádom!
Én nem nevezném sekélyes témának az animék kibeszélését, mert az is egy művészet, és sokszor van üzenete is. Egyébként szép az eredeti japán szinkron, és az effektek is, bár nekem sokszor túlzóak, de azért... alapvetően jók. Néha hiányoznak nekem a normál filmekből.
Annyi a bajom az animékkel, hogy számomra nincs mit beszélni róluk.
De a filmekkel is így vagyok általában.
Nem tudom, számomra a tudomány téma. A hülye tanárok is téma, mostmár a másik nem is téma egy picit, de... csak értelmesen! Mi történt velünk? - Az is téma számomra, de nem úgy, hogy hova hánytam. Hanem hol voltam, mi tetszett, ha otthon voltam, ott mit csináltam, barkácsoltam-e, ha igen, mit stb.
Néha jó volna, ha le tudnának kötni a filmek annyira, hogy beszélgessek is róluk. Nemcsak, mert őrült gyakran témák társaságokban ill. a kisebbségi érzetem már kisebb volna, hanem sokat lehet belőlük tanulni is, nő az EQ.
Azt nem értem, az emberek miért nem beszélgetnek tudományos témákról. Szerintem fárasztónak nem fárasztó, ha lájtosan teszed és nem a kemény részénél fogod meg... Stresszoldónak is lehet jó. Persze a tudományban is van sok stresszelő tény, dolog, de.. mégse gondolsz a napi problémáidra, konfliktusaidra, amíg tudományon gondolkozol.
4.: Nem akartalak megbántani, de pont nem ilyen válasz(oka)t vártan....
1-3.: Köszönöm szépen a válaszaitokat! Köszönöm a biztatást!
Hááát.... hozzám hasonló ember... az azért kellene mostmár.
válasza:Akkor mégis milyen választ vártál?
Akkor állj be a birkacsordába, azt legyél 1 a sok robot közül. Felőlem. Te éled a te életedet, és úgy éled ahogy szeretnéd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!