Teljesen ki vagyok akadva, hogyan merítsek erőt, bátorságot?

Sikerült kilyukadnom egy olyan szakon, amit szívből gyűlölök. Ha a szak megfogható dolog lenne és nem fogalom, akkor szétrúgtam, összetörtem volna majd láng martalékává vált volna általam.

Apám javasolta - csak javasolta! - akkor még felállt a hát a szőrömön tőle. Egy év múlva már szimpatikus volt, de azt se tudtam, miről szól. Mostmár tudom, így megbántam a választásomat.

Az iskola pocsék, a szak pocsék és semmi jövője. Eltékozolt időnek érzem.

Sokan mondják - család is!! - hogy a lényeg, hogy legyen egy diploma, aztán lesz ami lesz. Az emberek nagy része nem tudja azt csinálni, amit szeret, ami az álma, és sosem tudta azt csinálni.. főleg a szocializmusban nem. Szóval ne higgyem, hogy elérem amit szeretnék, max nehezen, ranglétrán felmászva. Meg kell szeretnem ami adatik.

Ha elmondom, mi érdekel, lehülyeségezik.

Kapok itthon ordítást, mindenfélét.

A tényeknek nem hisznek.

Újra kellene felvételiznem, de most a Fidesz tervezete is aláás.

Teljesen kétségbe vagyok esve! Ha a jövőre kezdődő szakmai tárgyakra gondolok, hol gyomorgörcs, hol hányinger, hol sírógörcs fog el!

Utálom ezt a szakot, gyűlölöm!

Egy csomó álmomat, vágyamat fel kell adnom.

Itt vagyok egy túl könnyű iskolában egy gagyi és engem nem érdeklő szakon, úgy érzem, szorgalmamat és a tudományok egy része utáni érdeklődésemet fel kell adnom, ha itt maradok.

Mit tegyek?