Félsz az öregedéstől?

Én nagyon, mivel kedvenc szórakozásaim intenzív mozgással vannak kapcsolatban.

Nem.

Igen, de a haláltól még jobban...

Úgy 50 éves koromig féltem. Akkortájt olvastam dolgokat a "másik" életről, meg valahogy megéreztem, hogy most jön az élet igazi része. Most sokkal szabadabb és boldogabb vagyok.(65/nő)Azzal foglalkozom, amit igazán szeretek. Sokkal szélesebb a látóköröm, felfedezem az élet értelmét, célját, mikéntjét egyre jobban. Sokkal jobban tudom élvezni a gyönyörű zenéket, és sok egyebet. Fizikailag elég jól vagyok, nem kötelező a romlás. Jóga, Tai Chi, kerékpár, gyalogtúrák, stb... Nagyon sok örömet hozott az Élet az utóbbi 6-10 évben.

Hát persze,hogyne félnek, ez hajt, hogy minnél többet akarjak fejlődni.Szerintem ha valaki fiatalabb korában akialakit ki egészséges szokásokat akkor idősebb korában jobban él majd,vagyis bár nem lesz akkora a büntudata mert eleget tett a legtöbbet megtette a fejlődése érdekében.Én ezt jól tudom,mert nem akarok olyan lenni mint a nagyapám

Szerintem mindenki fél! Még vallás is keletkezett ebből kifolyólag: Buddha fiatal, gazdag, egészséges gyerekként találkozott a szegény, a beteg, az öreg emberrel...A látvány annyira megdöbbentette, ( Hiszen azelőtt az ilyesmi el volt előle zárva) hogy addigi életét elhagyva, elvonult a világtól,bölcselkedéssel, szemlélődéssel töltve napjait, míg meg nem világosodott. (Ez a Buddha jelentése.) Az átlagember nem filozofál, de az öregség mindenkit elgondolkoztat, bár eltérő mértékben. Érdekes, minél idősebb valaki, annál inkább foglalkoztatja ez a kérdés. Jómagam, 63 évesen nem annyira az öregségtől, mint inkább a haláltól félek. Nem magától a fizikai folyamattól, inkább a kiszolgáltatottságtól. Ahogy pl.egy kórházban bánnak a haldoklótól.Aztán persze vannak mások, más véleményekkel...

Észre sem veszed, és egyszer csak öregnek számítasz. Én azt vettem észre, hogy egyre többször gondolok vissza a gyerekkoromra, és a fiatal éveimre. De minden életszakasznak megvan a maga sava-borsa. Már nem a saját karrierem, anyagi helyzetem a fontos, hanem a gyerekeimé.Én most azt remélem, hogy látom még az unokáimat, és majd játszhatok velük. Nem az öregedéstől félek, hanem ami az előtte van. Egy hirtelen végzetes pillanat vagy betegség idő előtt, - akkor még nem tudtam elvégezni a dolgomat az életben - vagy utána később a betegség és a fájdalom, a méltatlan elmúlás. Szerintem akinek teljes élet adatik meg, az felkészül a halálra, és talán nem olyan szörnyű az evilágból való távozás képzete. Addigra pedig minden emberben kialakul a saját hite, amely szerint később majd folytatni tudja.

nem félek

Minek attól félni, ami úgyis bekövetkezik? Ennyi erővel egész életemben rettegjek? Nagy frászt!