Utálom a szakomat, az iskolámat, nem hallgatnak meg, mit tegyek?

Jól írják előttem, állj a sarkadra! Ha nem szereted ezt a szakot, minek maradnál?

Én hasonló cipőben jártam, majdnem tönkrement bele lelkileg. Három évig depressziós voltam. Aztán elegem lett, eljöttem. Nem kellett volna eddig várnom!

Ha van pénzed a felvételi eljárásra, akkor nincs is miért a szüleidet bevonnod a dologba, ha ennyire érthetetlenek. Egyszerűen felvételizz újra, aztán ha felvettek, akkor odaállhatsz a kész tényekkel, hogy ez van, ezt kell szeretni.

Milyen szakon tanulsz?

Én egyébként ugyanezt csináltam. Nem akartam ráhajtani a felvételire, és el is csesztem. Már milliószor elátkoztam, hogy nem hajtottam rá inkább egy olyan egyetemre, ami a szellemi képességeimnek és az érdeklődésemnek is megfelel. Most egy olyan szakképzésen tanulok, hogy falnak tudnék menni tőle. Az emberek átlag értelmi szintje kínosan alacsony, az óráink tartalmatlanak, unalmasak, arról nem is beszélve, hogy egy rakás olyan tárgyam van, ami nem fűződik a szakmámhoz (mondjuk, mintha asztalosként zongorázni tanulnék). Ilyen az oktatási rendszer. Ez van az egész nyomorult országban.

Nekem már helyben kell maradnom a meló miatt, de ha te mégis egyetemre mennél, gondolj arra, hogy ha egy olyan szakot választasz, ami érdekel, akkor sokkal motiváltabb is leszel. Többet kell majd tanulnod, de sokkal szívesebben is teszed majd. Állj a sarkadra! Tegyél azért, amire vágysz! :)

Sok sikert!

Óóó, az pedig még jobban hangzik, mint az én sügér szociális képzésem. :D

Nos, de akkor is, a tiéd a pálya. :) Ha úgy érzed, hogy valami jobban érdekelne, annyira, hogy tegyél is érte, akkor hajts rá! Pluszpontok, nyelvvizsga, szintemelő érettségi, hogy fixen bekerülhess, és ha te megtetted a magadét, a szüleid már úgyse szólhatnak bele. Ez a te életed. :)

És hidd el, ha érdekel, amit választasz, az nagyon-nagyon motiváló tud lenni! Én láttam már tök síkhülye csajt ELTE TTK-n, mert a választott szak annyira érdekelte, hogy két számot nem tudott összeadni, de a latin nevű növények nem okoztak neki problémát mégsem. És ha ott is alapozó órákkal kezdenétek, se add fel... a végcél lebegjen a szemed előtt, a munka, amit a végzettségeddel megszerezhetsz. Én is pontosan erre hajtok. ;)

Pedig sajnos lépned kell! Megértem, hogy félsz tőle, de nem éri meg boldogtalannak lenni.

Én is kaptam hideget-meleget anno, de megérte. Rájöttem, hogy nem élhetek aszerint, ők mit szeretnének, magamra kell hagyatkoznom.

Szerintem a szüleidnek sem jó, hogy téged így látnak, hogy nem vagy boldog. Ami nem megy, nem kell erőltetni! És ne feledd, ez a te életed, nem az övék. Ne ess abba a hibába hogy mások befolyásolják a sorsodat.