Meddig közösítenek még ki? Befogadnak-e egyáltalán valamikor? De legfőképpen: Hogyan változtassam meg a rólam alkotott képüket?

Hogy bizonyítsam be hogy nem olyan vagyok mint amilyennek hisznek. Mikor fogadnak be? Lehet-e még barátom az,akit most utálok, mert pletykál rólam?

Kiközösít az osztályom, pedig nem is olyan vagyok mint amilyennek hisznek.

Alapvetően vannak barátaim,nem sok, de azok megbízhatóak.

Lassan épitek,de tartós kapcsolatokat. Jó tanuló vagyok és egy nagyon jó iskolába jelentkeztem Budapesten, direkt azért, hogy ne legyenek bunkó osztálytársaim.

Sajnos a beilleszkedést egy az egyben elcsesztem.

Nem ugy sikerült ahogy elképzeltem.

Nem vagyok csöndes lány, sőt,a barátaim körében rengeteget beszélek, és vicces is vagyok.

De ha uj a környezet, akkor nem merek önmagam lenni.

Nincs önbizalmam, és tök 'nyominak' érzem magam.

A suli első 2 hetében nem mertem igazán magamat adni,nem az volt a természetes. halk voltam és órákon még ha tudtam a választ se jelentkeztem.

Sok olyan helyzet volt, hogy párokba kellett állni, és már az első héten is én voltam az akinek nem volt párja. Ez tovább rontotta az önbizalmam.

Kicsit klikkesedni kezdett az osztály, és el kellett volna döntenem, hogy én kikhez akarok tartozni.

De egyik csoportba sem illettem bele, mert mindegyikből kiközösültem. A csoport többi tagja már szoros kapcsolatban állt egymással, ölelgették egymást, stb.

Eleinte még néha hozzám szóltak, de később már teljesen levegőnek néztek. 1 hónap után már nem volt idegen a környezet,természetesebb énemet tudtam volna adni, de már túl késő volt: már nem ugy kezeltek mint a többieket.

És a helyzet csak rosszabb lett.. most már kibeszélnek a hátam 'előtt' ugy hogy ott ülök mellettük a padon és egyszer csak összesúgnak, meg terjesztik az osztály többi tagjának,hogy én milyen nyomi vagyok. Néha meghallom miket mondanak, de ugy csinálok mintha nem hallottam volna.

Nem szeretnék azokkal barátkozni, akik ilyen bunkók hozzám, de sajnos rengetegszer van csoportos foglalkozás és akkor muszáj oda mennem hozzájuk,rá vagyok kényszerülve.

Én is tehetek erről, mert nem voltam olyan 'gyors' a beilleszkedést illetően.Lassan kapcsolok, nem tudom tartani az iramot, lemaradtam a szervezett osztálytalálkozókról.

Meg akarom nekik mutatni, hogy én nem vagyok olyan mint az első 2-3 héten voltam,amilyennek gondolnak: csöndes, és unalmas. Nem ismer senki!Elkönyveltek engem hogy ilyen vagyok, és a hozzáállásuk nem változik!Miért nem jár nekem egy második esély? Még sosem voltam igy kiközösítve.. Minden reggel ugy kelek föl, utálom a sulit, és bár megint nyári szünet, lenne!

Néha gondolok arra hogy iskolát váltok, és átmegyek egyik barátom iskolájába, de nem lehet..

Nem futamothatok meg a feladatom elől mert az gyávaság lenne. ÉS most erősnek kell lennem.

Csak nem tudom meddig birom még a folyamatos stresszt.

Még nem mondtam el senkinek.Valamiféle támogatást várok, de sosem jön, elvégre a barátaim nem lehetnek velem akkor amikor szükségem lenne rájuk, a suliban.

Nincs kedvem tanulni, enni, inni, foglalkozni a kutyámmal. Elhanyagolom magam mert folyton csak ez jár az eszemben..:mért pont én?

Ti voltatok már kiközösítve igy?

Mit tehetnék még az ügyért?

Bocsi a hosszú szövegért, de ezt már nem birtam magamban tartani.