Egy önsajnáló, rendkívül antiszociális ember voltam, zéró alázattal és megbecsüléssel bármi felé. Most, hogy ezt tudom, hogyan tovább?

Örülök, hogy te nem érted a kérdező problémáját.

Hidd el, hogy ez a harc valakinek önmagával, nem is olyan kicsi.

Kedves kérdező!

Első, és legfontosabb dolog, hogy szeresd önmagadat. Meg kell tanulnod, hogy te egyedi, kivételes lény vagy, akiből csak egyetlen egy van a földön. Becsülnöd kell magadat, vissza kell kapnod az önbecsülésedet és ahogy írod, nyitni kell a világ felé.

Az első lépést már megtetted. Azzal, hogy ráébredtél arra, ez így nem mehet tovább, változtatnod kell, elindítottál egy olyan folyamatot, amely csak jó irányba vihet tovább.

Ez a két év nagyon jó lesz arra, hogy megtanuld nemcsak magadat, hanem társaidat is szeretni, barátokat szerezni, minél több tudást gyűjteni.

Én azt gondolom, mindenkinek van valamilyen feladata az életben, amelyet meg kell tudni oldani. Nem szabad a kihívásoktól elmenekülni, mert akkor más formában fognak megjelenni. Ha valamilyen kihívás, probléma elé állít az élet, és te ezek elől a problémák elől nem futsz meg, hanem szembefordulsz velük és megtanulod a konfliktusokat kezelni, akkor ez egyfajta sikerélményt ad neked, ami erőt ad az élet viszontagságait elviselni.

Ezt egy könyvben így olvastam:

"Az élet újabb és újabb leckéket ad fel számunkra. Ha nem tanuljuk meg a leckéket, akkor újra és újra feladja nekünk... újra és újra ... újra és újra."

"Egy ismerősöm mondta: Különböző ruhákba öltöztetve mindig ugyanazokkal a problémákkal szembesülök."

Sikerélményekre szükséged van az önbizalmad erősítéséhez.

Hogy a szüleiddel élsz, ne zavarjon, őket biztos nem zavarja. Ez ad neked egy biztos hátteret addig, amíg iskoláidat elvégzed. Erre szükséged van. Ha jó a kapcsolatod szüleiddel, beszélgess velük sokat, hidd el, így is feltöltődsz.

Az én fiam szintén közeledik már a 25. évéhez, mérnöknek tanul, most készül a szakdolgozata, nagyon sokat szenved vele, de minden este, amikor hazaérek a munkából, lejön hozzám és sokszor éjfél utánig is beszélgetünk, tulajdonképpen a semmiről. De sokszor a semmiről is sokat lehet mondani, főleg akkor, ha két olyan ember beszélget, akik érzelmileg kötődnek egymáshoz.

/Alázat és antiszocializmus/

Az viszont nem baj, ha megválogatod azokat az embereket, akikkel szerinted érdemes beszélgetni. Ez a gondolkodásmód még nem vall antiszociális érzelmekre, csak ösztönösen érzed, ki az, aki megfelel az elvárásaidnak.

/önsajnálat/

Ez nem jó. Minél előbb tedd magad túl rajta. Ha te sajnálod magad, ez kifelé is megnyilvánul. A többiek is észreveszik rajtad, hogy valami problémád van.

Kifelé sajnálkoznak, szánnak, tanácsokat adnak, de legbelül arra gondolnak, milyen szánalmas vagy.

Nem szabad sajnáltatnod magad! Inkább irigykedjenek rád, mint sajnáljanak.

/zéró alázat és megbecsülés/

Írod, hogy mióta elkezdtél változni, az életed is megváltozott.

Ez így igaz. Az emberek megérzik, hogy ki az, aki tiszta jóindulatból érdeklődik sorsuk iránt. Ezt az embert ők is megbecsülik. Ha megtanulsz adni, akkor kapni is fogsz.

Azt mondják, jól csak a szívével lát az ember.

Mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha te ebből rosszul jössz ki, mert ilyenkor megmutatják határaidat.

Nem tudom, tudtam-e neked jó tanácsot adni, de amit írtam, nekem bevált.

Ajánlom neked ezt a könyvet, amely az élet különböző helyzeteiben ad hasznos tanácsot.

Andrew Matthews Hallgass a szívedre!

Sajnos a letöltőlinket nem engedte átküldeni, de ha érdekel, email-ben elküldöm.

Üdv: Ági

Nagyon hasonlítunk. Én 19 éves vagyok és bár lány, nagyon úgy érzem, hogy hasonló utat jártunk be, de így hogy látom, hogy van lehetőség a változásra, reményt önt belém. Az előző válaszoló kommentje pedig feltűnően hasznos és igaz is. Azok akik képesek motivációt adni és nem csak üres szavakkal dobálóznak, azok képesek a legtöbb erőt adni.

Mostanában léptem én is a változás útjára, mert egyszerűen elegem lett abból az állapotból, amiben voltam/vagyok: nincs sok barátom, gyakran vagyok egyedül, a stressztől fizikai betegségem is lett, amitől feltehetőleg sosem szabadulok már meg, de nem maradhatok tovább a porban, mert akkor tutira belehalok. Egyszerűen nem lehet feladni, mert ha veszítek is talán, akkor legalább úgy veszítsek, hogy mindent beleadtam. Én ezt tudom neked mondani!

Kedves utolsó válaszoló!

Hidd el, nem maradsz sokáig a porban. A kérdező szerint általános közhely, hogy állj pozitívan az élethez, vagyis a pozitív gondolkodás.

Szerintem pedig egyáltalán nem az. Írod, hogy kevés barátod van. Nekem is, illetve mondanám azt, hogy csak egyetlen egy. De az az egy igaz barát, ő volt az, aki mellettem állt, amikor én is a porban feküdtem.

Nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki.

Számodra az a tanácsom, hogy nem szabad visszafelé nézni. Nem szabad arra gondolni, ami rossz volt. El kell felejteni azt, ami rossz történt veled és új kihívásokat keresni az életben.

Bíznunk kell önmagunkban. Ha tudod szeretni önmagadat, mások is szeretni fognak.

Nagyon fontos az, hogy legyen az, ami előrevisz. Legyen célod, legyenek elvárásaid az élettől.

Ha valamit nagyon akarsz, akkor az előbb-utóbb teljesülni fog. Persze bizonyos korlátok között.

Én 2006-ban kórházba kerültem, onnan kikerülve elvesztettem a munkahelyemet.

Ezután csak ideiglenes munkahelyeim voltak. Egy évig voltam munkanélküli. Ez alatt az idő alatt elvégeztem egy tanfolyamot, amely más munkakört biztosított nekem.

Önéletrajzokat küldözgettem, előkészítettem a terepet egy jobb munkahelyre.

Bíztam abban, hogy a sok munka,. amelyet belefektettem, előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.

Azt mondogattam magamban, hogy április 1-ig el kell tudnom helyezkedni valahol. Később már nemcsak magamban mondogattam, hanem beszélgetés közben is előhoztam, hogy én április 1-től dolgozni fogok.

Kinevettek, azt mondták, ha az olyan könnyű lenne.

Március 29-én kaptam egy telefont, próbamunkára hívtak az önéletrajzom alapján. Ettől az időtől fogva dolgozom abban a munkakörben, amit én kerestem magamnak.

Nem szabad ilyen gondolatokat még leírni sem, hogy soha nem gyógyulsz meg. Nekem is sikerült, neked is sikerülni fog. Erre kell gondolni.

Ehhez kívánok neked erőt és sok-sok jót az életben.

Üdv Ági