Milyen az antiszociális viselkedésű ember? Hogyan állnak az ilyenek a külvilághoz? 25L

Én ahogy észrevettem ez az antiszociális dolog úgy kezdődök hogy egy visszahúzódó csendes kisgyerekkel kezdődik aki valami miatt rosszul tanul. Utána persze az osztálytársai is b*szogatják meg a tanárok is elég sokáig és amikor már kicsit nagyobb lessz (13-16) egyszer elszakad a cérna akkor lesz igazi antiszoc. Mindenkivel próbál kib*szni a környezetében, mivel ő úgy látja hogy az emberek "mocskos szemétládák" mivel amikor kicsi volt a felnőttek és a gyerekek is cseszegették és ez egyszerűen belevésődött az agyába és akármit csinál, annak tulajdonképpen lesz*rja a következményeit.

Igazából úgy lehet belőle kigyógyulni hogy talál egy embert aki saját korabeli és meg tud bízni benne, és szépen fokozatosan beleviszi a társasági életbe.

Általános suliban nekem is voltak ilyesmi dolgaim, az unokabátyám osztálytársam volt, aki kiskoromban mindig szekált, és manipulálta a többi oszt társamat és és az egész suliban b*szogattak, (volt hogy meg is vertek az oszt társaim) anyámnak hiába mondtam sírva hogy másik iskolába akarok menni, ő azt mondta hogy ki fogom itt bírni. Ennél a pontnál már le is sz*rtam az iskolát, ez miatt ugye a tanárok is állandóan cseszegettek (hozzátenném hogy az osztályfőnököm nem hogy megpróbált segíteni, hanem még ki is nevetett amiért hozzá fordultam, ez kb ált suli 4-5 osztály) ez az egész így ment egy pár éven keresztül, a tanulásból csak annyi érdekelt hogy 2-esre menjek át és kész. Ez az egész így ment egy ideig amikor egyszer elszakadt a cérna. 6.-ba az egyik oszt. társamnak egy akkorát bevertem hogy megrepedt az arccsontja a másik lábába pedig belerúgtam hogy 2 hétig sántított, és mindenkivel úgy ordibáltam mintha idegbeteg lennék. Egyszerűen kikeltem magamból, nem bírtam tovább. A tanárok persze engem vettek elő hogy én milyen rosszul nevelt vagyok és hogy nincs önuralmam. Őszintén szólva nagy ívben tettem a tanár véleményére mert akkor már bennem volt az hogy az összes tanár igazságtalan. Innentől következtek a "tombolásaim". Telefújtam sz*rsprével az iskolát (irgalmatlan büdös) Az emeleten maxra megnyitottam a tűzcsapot és kompletten elárasztottam az egyik 3 emeletes épületet, trójai programmal megszereztem majdnem az összes tanár és diák e-mailjeit, jelszavát, és beírtam őket szexhirdetésekre és egyéb dolgokra, és az iskolai szerverről letöröltem minden adatot és még naphosszat sorolhatnám az ilyen kaliberű húzásaimat. (egyik miatt se kaptak el, pedig mindenki sejtette hogy én voltam, de akkor egyszerűen az se tudott volna érdekelni hogy rámbizonyítják a dolgokat)

Aztán ennek akkor lett vége amikor egy srác aki 7-ben jött át a mi sulinkba nagyon összebarátkoztam, szinte szöges ellentétei voltunk egymásnak, de mindig megtaláltuk egymással a hangot (én visszahúzódó voltam, ő nagyszájú) és rajta keresztül ismerkedtem meg nagyon sok emberrel akivel mind megtaláltam a hangot.

Azóta unokabátyám akit akkoriban még istenítettek a családban és az iskolában egy lecsúszott drogos senkiházi lett, én meg most középsuliban és autóval járok (nem dicsekvésnek szánom, de evvel nagyon szeretem pukkasztani unokabátyámat) és persze mindig engem cseszeget hogy hozzak neki katit meg hasonlót.

Ami érdekes ebben az egészben (nem tudom hogy ez jó vagy rossz) nekem nagyon sok idő kell amíg egy emberben meg tudok bízni, legalább 1 év szoros ismeretség. Mert sajnos mostanában volt olyan az egyik "barátomnál" hogy ő az én gépemről az én nevemben írkált olyan dolgokat amit nem kellet volna és utána letagadta az egészet, csak amikor én nem vagyok a saját gépem közelében mindig van rajta egy keylogger (billentyűleütés figyelő) és 100%-ig soha nem bízok meg senkiben.

Remélem nem untattalak evvel egy dologgal, én már beismertem hogy egykor antiszociális voltam, de legalább megtapasztaltam hogy az ember az egy szörnyű gernictelen féreg, és egy nagyon jó barát is tud lenni.

És bocsánat ha egy kicsit trágár voltam, de én akkoriban így láttam mindent.

Előző hozzászólót addig olvastam el, hogy úgy kezdődik, hogy egy kisgyerek rosszul tanul.

Én mindig jó tanuló voltam, sőt kítűnő tanuló voltam általánosban végig, gimiben is majdnem, végül érettségi évében megint, és emellett 5ösre érettségiztem majdnem mindenből. De pont azért mert megkövetelték tőlem, hogy így teljesítsek, és mindig a tanulásnak kellett az elsőnek lennie, bulizni nem engedtek el kamaszként, most 19 évesen ott tartok, hogy nincs egyetlen barátom se. Sőt mostanában kezdem azt érezni, hogy antiszociális kezdek lenni. Néha ha el kell mennem itthonról, úgymond kilépni a világba az emberek közé, egyszerűen elfog valami pánikszerű érzés és van hogy lebeszélem magam, hogy tulajdonképpen nem is olyan fontos nekem elmenni oda ahova indultam. Csak azt akartam mondani, hogy nemcsak a rossz tanulókkal történhet meg. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy azok lesznek antiszociálisak, akik valami miatt kilógnak a sorból, és nehezebb kapcsolatokat teremteniük gyerekként, fiatalként, később meg pont emiatt már félnek is kapcsolatot teremteni másokkal. Ráadásul egy idő után megszokod a magányt, megtanulod elfoglalni magad egyedül és jól megvagy társaság nélkül is.

Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy antiszociális vagyok, de legalábbis közel állok hozzá.

Ehhez az állapothoz nekem az "kellett", hogy negyedik osztályig én legyek a "mindenki csicskása", aztán meg - egy osztálytárssal együtt- a kitaszított, kilencedikig.

A végeredmény: a középiskolai osztályomba 3 év után sem tudtam beilleszkedni, nem is akarok, idegennek érzem magam. Amolyan örömöt-bánatot megosztó barátom nincs (vagyis, lehetne, de neki is van épp elég baja, nem szeretnék még rámászni a saját fejlövéseimmel), de igazából el se tudom képzelni, hogy milyen is az. Továbbá lassan, de biztosan agorafóbiás is leszek. (és ez az egész nem is nagyon zavar, megszoktam)

Remélem, sikerült egy lépéssel tovább segíteni téged a hasonló emberek megértéséhez.