Szereted önmagad?

nem. lassan szó szerint undorodok magamtol. néha eszembe jut, hogy ez meg azmilyen gusztustalan/undorito rajtam... :S:$

már kicsi korom óta vagyok igy ezzel, nem bánt, megszoktam kb az lenne fura, ha máshogy vélekednék.

Húúúú! Nagy baj ez. Aki nem szereti magát, mást sem szeret, senkit. Olyannak kell elnni, mint a Nap. Önmagamban a tűz az önmgam szeretete, és ez sugárzik ki mindenfelé.

Idézet egy imádságból: "Áraszd ránk jóságodat, hogy mi is ugynazt áraszthassuk mások felé". Kérjétek ezt az Égiektől. Hátha megadják. Szeressétek magatokat, mert mindenki Te is, Ti is: Isten gyermeke. "A szeretet soha el nem fogy". Ebből következik, hogy ha magadnnak adsz bármennyi szeretetet, akkor még ugyanannyi szeretet marad arra, hogy másokat is szeress.

21:07! Rendes vagy, hogy ilyen bocsival kezdted, és szépen megfogalmaztad az ellenvéleményt. Így öröm beszélgetni. Lehet, hoyg én tévedek, OK. Habár azt hiszem, úgy van, a Nap sem világít a belső tűz nélkül. Az is lehet, hogy sántít a hasonlat.

Azt gondolom, azért nem szeretjük magunkat, mert mindenki azt mondja, tedd magad az utolsó helyre, csak a többieket szersd, magaddal en törődj. Ezt korábban én is így elgogadtam, de ma már nem. Nem mondom azt, hogy magamat jbban, csak azt, hogy egyformán. "mint tenmagadat" Tehát ugyanúgy.

Másik gondolat: Azért nem szertjük magunkat, mert mindenütt tökéletes bálványokat látunk magunk körül, a TV-ben, ifjusági magazinokban, stb. Tökéletes szépségű nők, baró, kigyúrt férfiak, mindneki vidám, boldog, szép és gazdag. Ez a mérce, és ezt csak kevesen ütik meg. Tehát azok akik ehhez a mércéhez mérnek, nem fogadják el magukat. Ez itt a gond. Más mércét kellene keresni szerintem. De nem lehet, mert a korszellemmmel nem lehet szembeszállni. (Már Madách is megírta)