Egyetem első éve, normálisak a sírógörcsök?

ha ennyire tudod hogy ilyen faxagyerek vagy akkor meg mi nehézséget jelent nekd az egyetem? Ha családi nyomásra erőlteted ezt a hülyeséget akkor minek kellett jelentkezni?

Annál nagyobb hülyeség nincs mikor undorral csinálsz valamit, nem látod a célját, és csak azért csinálod mert valami beképzelt elvárásnak akarsz eleget tenni. Inkább önállósodj, aztán amiután elszakadtál hazulról majd te magad eldöntheted hogy mi kell neked és mi lenne szimpatikus. Egyáltalán miféle szakot végzel és hol?

Ha melózol akkor minek nem levelezőn csinálod, amúgy egy jó munkát biztos nem adnék fel egy egyetem miatt hacsak nem valami tényleg keresett valami, inkább tanulj nyelveket meg egy jó szakmát, azzal a következő 20 évben biztos többre mész aztán továbbtanulni ráér később is, mikor már látod a rendszert ebben az egészben.

Egyébként én pl minimálisan ismerkedtem a 4 év alatt, mondjuk tanulható is volt az egész, meg semmire nem jó, csak a válság alatt jobb volt biztos helyen lenni mint évente kipurcanni valami tróger melóhelyen, persze ki tudta hogy ez a nyomor még elhúzódhat további 10 évig is, ha tudtam volna inkább kimegyek csövezni valahova angolokhoz, vagy összekuporgatok kanadai vagy ausztrál bevándorlásra, dehát előre nem okos senki. A lényeg, hogy könnyedén kell venni, úgy mintha nem lenne tétje a dolognek, mert végül is nincs is semmi, ugyanott vagyok én is mint mielőtt elkezdtem csak 4 évvel öregebben, vizsgákra 1 héttel előtte kezdtem magolni, elvégre egyik helyen se azt nézik hogy mennyire érted vagy látod át az anyagot, hanem hogy milyen jól tudsz válaszolni egy szaros kérdéssorra vagy mennyire jól oldasz meg egy pár eszetlen semmire való feladatot. Beseggeled, utána elfelejtheted, ami nem megy abból meg korrepetáltasd magad ki olyannal akinek vannak feladatsorai, típusfeladatai, mert nem megvilágosodni kell, hanem csak elfogadható megoldást produkálni arra a 8-10 feladatra a vizsgán.

ha elvégzed akkor úgyse abból élsz meg amit ott összepofáztak neked évekig, hanem amit a munka közben megtapasztalsz.

Kedves Kérdező!

Szerintem nem normális a viselkedésed és az egyetemmel kapcsolatos érzéseid. Nem tudom, hogy milyen szakra jársz, valószínűleg ez is befolyásolja a dolgokat. Nem érdekel, amit tanulsz? Vagy mi a baj? Nem szereztél még barátokat, ismerősöket?

Én mérnökként végeztem a Műegyetemen. Nagyon nem volt egyszerű. Sok olyan tárgy volt, amit nem szerettem és ami nehezen is ment. De minden nehézség ellenére imádtam az egyetemet, életem legjobb évei voltak. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy ott kéne hagyni. Párszor én is kiborultam persze, egészen pontosan 4-szer a 6 év alatt. Akkor úgy éreztem, hogy minden bajom van, a világ is összeesküdött ellenem, nem bírom tovább. Sírtam, dühöngtem, káromkodtam egy 20-30 percet és szépen megnyugodtam. Én így vezettem le a feszültséget. A te reakcióid azonban nagyon túlzóak. Először is azt tanáscolnám, hogy beszélgess erről a szüleiddel vagy a barátaiddal és próbáljátok kideríteni a probléma okát.

Fel a fejjel! Biztosan van valami megoldás!

Szerintem ez nem normális, nem tudom, hogy mi okozza, de ha ennyire megvisel az egész akkor először ezt kellene megoldani. Ha ennyire utálod az egészet, miért nem próbálsz meg valamilyen szakmát tanulni? Mondanám azt is, hogy próbáld meg munka mellett levelezőn, de ha otthon se tudod magad rávenni a tanulásra ez nem megoldás.

Nekem az egyetem olyan gondtalannak tűnt, voltak stresszes vizsgák de azelőtt se fogott el a sírógörcs. Amit tanulsz egyébként érdekel? Mert ha ennyire utálod és később ezzel kell foglalkoznod mindennap az se javít a helyzeten.

szerintem valami más valós ok van mögötte. azaz az élet más területein is nehézségekkel küzdesz.

nyilvánosság előtt meg nagy számokban nem normális, de ha mélyebbre ásunk, pszichológiai szempontból normális. sőt, a depressziósok (érzelmileg mélyponton lévők) általában az érettségi és az egyetem közti területről kerülnek ki.

hogy őszinte legyek, attól függ, mi ér neked többet - ennek tükrében kell viszonyulni. ha szeretni akarod a munkád, valószínűleg éhen fogsz halni. ha meg akarsz élni valamiből, akkor valószínűleg olyat kell tanulnod, amit utálsz, olyan környezetben, amit utálsz, aztán egész életedben olyat fogsz dolgozni amit utálsz, és a péntek délutántól a vasárnap 8ig terjed majd az életed.

lesújtóan hangzik, de ez az igazság. hidd el, elég sokan élik így az életüket.

de igazán manapság tényleg semmi értelme nincs az egyetemnek, rohadt nehéz elvégezni, sok fölösleges dologgal tömik az agyad, hogy aztán diplomás munkanélküli legyél (mert hogy ott nem lesz 3-5 év tapasztalatod semmilyen munkában, az is biztos, meg tele van tömve az ország "büfészakos" ba-sokkal).

ha nem műszaki, vegyészeti, mérnöki területen tanulsz (esetleg már most képzett informatikus vagy) akkor nincs esélyed egy élvezhető életre, kivéve ha szerencsés vagy.

a humán tárgyakkal semmire se mész, a reálból is kevés van, ami nagy eséllyel munkát ad. (fentiek)

sokkal inkább van értelme 2-3 nyelvet megtanulni és kimenni külföldre. ott még kulimunkával is többet kereshetsz, mint itthon orvosi képzéssel.

egyébként az ilyen fokú undor lehetetlenné teszi a tanulást. egyszerűen azért mert a felnőtt ember szellemileg sem arra van betáplálva, mint amit elvárnak tőle. a fiatal gyerekek még túl aktívak a tanulásra, mert az életritmusuk játszásra van kitalálva akkor, nem tanulásra. mondjuk olyan általános 4. ig. utána viszonylag értelmesek, kezelhetők, jól fog az agyuk. aztán jön a kamaszkor, buli és a szerelem 14 év körül. ha kiélte magát, akkor komolyodni fog, és aktivitásra vágyik (munkára, önállóságra) és nem arra, hogy kisiskolásként éljen. persze lehet idomítani az embert, de nem mindenkit.

sokan vannak akik szakmunkás után dolgozni mennek, és sajnos igazuk is van, mert a ba-val csak fölösleges szenvedést és időt pazarolnak. ugyanúgy eladónak meg mekisnek mész el szakmunkással is, mint ba-val. ugyanis a fent említett munkaterületeken kívül csak próbaszerencse, tapasztalat illetve külső alapján kerülhetsz be. talán még a közgáz aminek hasznát veheted. örülj, hogy legalább lány vagy, ha más nem, a melleidért felvesznek valahova. elég ha nem foghíjas a vigyorod, és nem olyan az arcod, mint akin átment egy tehéncsorda.

egyébként ha fizetősre jársz, akkor ezek szerint nem szegények a szüleid, inkább érdemes lenne valahogy rajtuk keresztül keresni olyan munkát, ahová bekerülhetnél. pl amit ők csinálnak, vagy abba a cégbe, stb. van akinek még ilyen szülei sincsenek, mert pl 18 évesen kivágta otthonról az alkesz anyuka a kóborló apuka hiányában, aztán élj meg fiam. vagy mindenki boltieladó meg takarító.

és a pszichológussal semmire se mész, ha az átlagnál kicsit több eszed van, akkor egy átlagos pszichológus csak árt, vagy legalább időpazarlás.

"a szüleim nem tehetősek,"

a legtöbb nemtehetős szülők gyereke nem kap semmilyen anyagi támogatást, ezért megy állami iskolába magyarországon és nem külföldön.