Egyetem első éve, normálisak a sírógörcsök?

"Abból merít erőt, hogy letagadja, előadja az "én szuper vagyok" figurát,"

Öööööööhhhm...

??????

Szóval azt állítod, hogy az egyetemista fiatalok 100%-a idegroncs, csak van aki tagadja.

Érdekes, én 2 évig laktam koleszban, 2 helyen is, és nem tapasztaltam ilyet a környezetemben.

Igen, volt, aki problémákkal küzdött, közülük volt olyan, aki megoldotta a problémáit, és előbb-utóbb levizsgázott, de olyan is volt, aki nem, és vagy önként, vagy azért mert kirúgták, távozott fél, vagy egy év után.

De ez nem volt tömeges, nem volt általános, és semmiképpen sem tekinthető teljesen hétköznapi, normális dolognak, ahogy megpróbálod beállítani.

Nem hiszem, hogy van értelme idegösszeroppanással, sírógörcsökkel és kialakuló depresszióval évekig küzdeni egy olyan dologért, ami később sem fog örömet okozni, mert ha már az egyetemen utálsz valamit, a munkahelyeden sem fogod szeretni. Csak ott még annak a terhe is a válladon lesz, hogy a munkádért felelősséggel tartozol, ha meg főnök leszel, akkor több ember munkájáért is. Ha pedig nem vagy elég jó, ugyanúgy kirúgnak, mint az egyetemről.

Érdemes tehát átgondolni, kell-e eröltetni azt, ami láthatóan nem megy.

Most vagyok másodéves egyetemista, de az első év elején bizony ott akartam hagyni, hisztiztem, sírtam..

A rendszer is szokatlan volt,az is, hogy nem egy kialakult osztályközösségbe megyek, hanem egy rakat ismeretlen ember közé és mi vagyunk a "hallgatóság". Ez úgy egy hónapig tartott.

Minél többet jársz be (!!), annál inkább kilábalsz ebből. Ismerkedj!

Valahol hallottam (TV-rádió), hogy manapság szinte minden egyetemen az első 1-2 évben szándékosan "hülyébbek" az előadók a diákokkal szemben, mint az indokolt lenne, csak azért, hogy aki ezt a nyomást nem bírja, aki ezt a légkört nem tudja elviselni, az mielőbb maradjon ki!

Aki ezt az időszakot sikeresen átvészeli, az majd a következő években már nyugodtabb légkörben, normális körülmények között tanulhat.

Legyen kurázsid! Soha ne add fel! Te is képes vagy megcsinálni!

Bírni fogod, tudni fogod!

Ok, te így kijelented magadról, hogy okos vagy, de:

1. tévedhetsz

2. még, ha okos is vagy, annak sincs semmi köze ahhoz, hogy való-e neked egyáltalán egyetem.

Itt is csak nyavalyogsz amúgy, szóval kezdem érteni, mit művelhetsz...

Vagy szedd össze magad, vagy hagyd ott, de annak nincs értelme, hogy szenvedsz folyton.

Én két megkezdett szakot is otthagytam, mert pontosan ugyanilyen idegállapotban voltam, sőt, szerintem még rosszabban is (egy csomót lógtam, mert reggelenként az ágyból sem bírtam kikelni, olyan rossz kedvem volt, és annyira féltem).

Egy utolsó senkinek éreztem magam, pedig anno én is gond nélkül érettségiztem kitűnőre. Csak hát ez nem jelent semmit, gimiben és egyetemen helytállni teljesen mást jelent.

Nálam az oldotta meg a problémát, hogy egy évet halasztottam, dolgoztam, átértékeltem a dolgokat, és higgadt fejjel jelentkeztem egy harmadik szakra, amit úgy érzek, végre el is tudok végezni, és nem kettesekkel, hanem jó jegyekkel, félelem nélkül. Ami poén, hogy ez a legnehezebb a három szak közül, viszont SZERETEM és MOTIVÁL, ami az előző két szakról nem volt elmondható. Motiváció nélkül meg ne csodálkozzon az ember, ha felkelni sincs ereje, szörnyű egy állapot.

Én végzős egyetemista vagyok, majdnem minden vizsgaidőszakban 1x elér a mélypont, amikor úgy érzem nem bírom már tovább, szívem szerint feladnám, mert túl nagy a teher és a nyomás. Az egyetem kezdésekor rá fél évre ott akartam hagyni az egészet, "nem nekem való, utálom, nem bírom én ezt" címszavakkal, de ahogyan sikerültek a vizsgáim és belerázódtam az rendszerbe rájöttem, hogy mindig lesznek nehézségek, nem mindig lesz lehetősége az embernek ki-be "ugrálni " mindenhonnan mert felmerült egy probléma. Úgy voltam vele, ha már elkezdtem akkor megcsinálom, befejezem, ha törik, ha szakad. Szerintem próbálj meg ismerkedni, ugyanis sokat segít amikor egy megszokott kis társasággal együtt jársz órákra, az órák között lazítatok, megisztok egy kávét, elterelitek egymás gondolataid a közelgő zh-k, vizsgákról, valamint ha kudarc ér akkor segítenek kilábalni, vagy tapasztalhatod hogy nekik sem ment éppen olyan jól mint szerették volna, s nem vagy egyedül ezzel a gonddal.

22/N