Mit tegyek, hogy ne izguljak, ne vörösödjek el, ha több mint 100 ember előtt kell beszélnem 2-3 percig? (nem betanult szöveget, hanem spontán)

gyakorolni kell.

nem lehetsz alapból csöndes ha szerepelni akarsz.

dobj be poénokat hangosan alaphelyzetben és akkor megkedvelnek és te is könnyebben szólalsz meg spontán módon.

utána jöhet egyre nagyobb szitut próbálni.

hosszú évek lesznek...

Ismerős helyzet. :(

Nekem is volt egy ilyen a héten, kb. 50 embernek kellett kiselőadást tartanom, leírtam előtte, megtanultam fejből, felmondtam magamnak otthon stb. és végül mégis borzasztó szánalmasan sikerült. Vörös voltam, mint egy rák, elcsuklott a hangom, kiszáradt a torkom, össze-vissza mondatokat mondtam stb.

Én már nagyon régóta küzdök ezzel, ez az 5. év, hogy egyetemista vagyok, számtalan kiselőadást kellett már tartanom és azt kell mondjam, hogy a gyakorlás csak egy picit javított a helyzeten. Most már annyira nem izgulok előtte, de amikor kiállok és meglátom azt a sok embert...hú, hát akkor vége mindennek. Utána pedig csak rezignáltan tudomásul veszem, hogy hát ez van, megint kritikán aluli voltam. Ezen nem hinném, hogy tudok változtatni. Nem nekem találták ki ezt a mások előtt beszélést, ez van.

Nem akarlak teljesen elkeseríteni, remélem neked sikerül változtatni rajta. :) Azt szokták mondani az okosok, hogy képzeld azt, hogy káposztafejük van az előtted ülőknek, vagy képzeld el, hogy ők is kerülnek kínos szituációba, hátha az segít valamennyit. És használj ki minden alkalmat arra, hogy beszélj. Kényszerítsd magad és akkor egy idő után a helyzet, hogy ki kell állnod, már nem fog frusztrálni annyira.

Saját tapasztalataim jönnek. Fiatal koromban nagyon izgulós voltam, úgy, ahogyan Te: betanult szöveggel nem volt gond, még szerettem is prózamondó versenyre járni, de ha magamtól kellett akár pár percet is beszélni, szánalmas voltam.

Azóta sokat javultam, a cégnél a legjobb előadók között tartanak nyilván. Nem mintha most minden előadásom nagyszerű lenne, de a legtöbbször átlag felettit tudok nyújtani.

Nem volt könnyű. Néhány módszer, ami nekem bevált, némelyik furcsa lehet, de mindegyiket komolyan mondom:

- Nem magammal foglalkozom, hanem azzal, hogy mit akarok ADNI a hallgatóknak, miért lesz jó nekik, ha engem végighallgatnak. Tehát nem túlesni akarok a feladaton, hanem mások számára a legtöbbet kihozni belőle. Ez soha nem lehet sablonos, mindig a témához és a hallgatósághoz kell igazítani.

- Minden beszédbe vagy előadásba igyekszem valami meglepőt tenni. Ha más nem, legalább a címe legyen különleges. (Volt olyan, hogy évek múlva megismert egy előadásom hallgatója. Kiderült, semmire nem emlékezett a mondanivalómból, de legalább az arcom és a cím megmaradt neki. Az ilyesmi nagyon megnöveli az ember önbizalmát: a téma nem volt érdekes, de én és az eredeti címem az igen.)

- Lehetőleg olyan előadásokat vállalok, ahol a témával nem kell küzdenem (érdekel, értek hozzá). Ezért nem kell egyszerre mindenre figyelni (mit mondok ÉS hogyan mondom).

- Ennek ellentéteként időnként olyasmire is vállalkoztam, amiről előre tudtam, hogy nagy égés lesz. (Nem értettem hozzá, vagy legalábbis kevésbé mint némelyik hallgató, vagy a hallgatók véleményével ellentétes mondanivalóval álltam elő és tudtam, hogy ízekre fognak szedni.) De vigyáztam, hogy ez biztonságos legyen, tehát a lebőgésen kívül más következménye ne legyen. A mai napig kiráz a hideg, ha némelyikre visszagondolok. De utána egy "normál" beszéd sokkal könnyebb.

- Nem félek segítséget kérni. Ha van valaki, aki nálam jobb és ráér, akkor átbeszélem vele. Először a legelején az alapoknál (mit akarok mondani, miért, hogyan) aztán amikor már készen vagyok a beszéddel. Őszinte véleményt kérek és meg is hallgatom.

- Igyekszem technikát használni. Egy jó diasor sokat segít, hogy sínen tartson.

- Megnéztem néhány előadásomról készült filmet. Borzasztó élmény volt, de kegyetlenül kielemeztük. Láttam, hogy mit él át a hallgatóság, mikor engem néz, és világos lett, hol kell javulnom.

- Filmre vagy magnóra vettem nálam sokkal jobb előadókat. Többször megnéztem vagy meghallgattam őket. Figyeltem a fordulataikat, a hangsúlyozást, a testtartásukat.