Nincsenek érzelmek, eltűntek, mi lehet az ilyennek az oka?

Gyere ide!

/Falanszter lakója/

Én is hasonló cipőben vagyok. Hogy nálad mi az oka azt nem tudom, de azt, hogy nálam mi azt igen.

Sajnos gyermekként sokat voltam egyedül. Itthon terrorizáltak, bántottak, iskolában meg felvettem az álarcot. Mivel szégyelltem mi zajlik otthon, így nem mertem senkit sem közel engedni. Gyakorlatilag voltak barátaim, de csak látszat volt, hogy közel engedtem őket. Gyakorlatilag pedig egyedül voltam sokszor.

Sajnos amikor középiskolába mentem ott nem sikerült beilleszkedni, ezért rendszeresen elkezdtek piszkálni bántani. Négy éven ment ez úgy, hogy otthon is kaptam az ívet. Ugyan a középiskolát befejeztem, van munkám ahol azért elvagyok.

Kevés stressz, elvagyok, mondhatom az átlag emberekhez képest jó életem van. De valahol legbelül érzem, hogy nem vagyok ép. Nem tudok kötődni senkihez, s amikor szabadnapos vagyok senki nem hiányzik. Nálam az a normális, ha egyedül vagyok, ha nincs körülöttem senki. Sokakkal jóban vagyok, s biztos van olyan, aki a barátjának hisz, de én úgy érzem nincsenek. A legrosszabb benne talán az, hogy nem is érdekel.