Ki hogy éli az életét anya nélkül?

Hát...azt nem tudom leírni, hogy anya nélkül milyen, de:

Én nem vagyok képes sajnos majdnem semmire se! Ritkán takarítok, akkor is csak ha nyaggatnak vele; mosogatni nem szoktam, csak nagyon ritkán; és főzni/sütni is csak egyszerűbb, úgymond "alapételeket" tudok...

Mindent anyum/apum csinál majdnem, és nem nagyon vagyok önálló! :S

Ezt így most, hogy beismertem magamnak is, elég "szörnyen" hangzik, de nem tudok mit tenni, így "szoktam" meg...azt hiszem megpróbálok változtatni! :)

Valószínűleg aki anya nélkül nő fel, vagy elveszti fiatalon, az sokkal önállóbb lesz, mert saját magán kell segítsen! Nincs egy anya, akihez hozzábújhat, megbeszélhet vele valamit, stb. és ez "megedzi" őt.

15/F

:)

Akkor neked annyival jobb, hogy vannak testvéreid. Igy belegondolva én is szeretném ha lenne egy nővérem, vagy húgom (inkább húgom :D), de szerintem már késő.

Kb. 10 éves lehettem, mikor mondtam, hogy szeretnék testvért, de akkor nem akarták a szüleim, most viszont már mondták párszor. De így már nem jó, mert mikor én 30 lennék, ő még csak 15. Az szerintem kicsit sok. A 10 év még...elviselhető lett volna, már ovis lenne.

Szóval nekem meg a testvér hiányzik...de úgy tervezem, hogy 2 gyerekem lesz, hogy legalább nekik legyen ebben részük. :)

15/F

Szia! Én 21 voltam amikor elveszítettem az anyukámat. Nehéz lenne eldönteni hogy te vagy én vagyok "jobb" helyzetben. Te nem tudod mit veszítettél, így könnyebb. Én tudom :(, így nehezebb viszont átélhettem és ezért nem cserélnék veled. Tudod a legtöbb embernek nemcsak fiatalon de egész felnőttkorán át ott van mögötte az anyukája. Igazából szerintem mindenki akkor nő fel amikor elveszti ezt a biztonságot.

Ha én a helyedbe lennék biztosan keresnék a környezetemben egy "anyukát". Egy idősebb bizalmast akihez fordulhatsz minden kérdéseddel (16 évesen ez egyre fontosabb lesz). Akinek sírhatsz és megsimizi a buksidat és vigasztal :). Akkor is ha te voltál a hibás.

Vannak anyatípusok. Én is az vagyok és tudom hogy vagyunk jópáran akik nemcsak a saját gyerekük tudják sajátjukként szeretni. Ezt megérzed ha valaki ilyen. Kívánj egyet és hidd el megjelenik majd az életedben egy anyapótló szomszéd néni, boltos, tanárnő vagy valaki más képében :).

Nekem mióta meghalt anyukám nagymamám az anyukám.

Ne felejtsd el a gyertyát :). Koncentrálj erősen a kívánságra, és ne feledd hogy kívánni csak pontosan. A legjobb ha nem úgy kéred hogy neked jó legyen hanem úgy hogy jó legyen apudnak a testvéreidnek neked és persze neki is :). Miután elfújtad a gyertyát pedig érezd hogy a füsttel elszáll a kívánságod is hogy megkeresse az "alanyt" és összehozza veletek :). Ja és nem árt ilyenkor időt is kívánni (pl. hogy 1/2 éven belül).

Sok sikert :)! Írd meg hogy sikerült-e.