Népszerű vagyok akkor, de ez nem tesz valahogy boldoggá. Miért akar mindenki népszerűséget?

Igazából csak szimplán nincs jó kedvem, és most belegondolok... Sulit váltottam, ahol népszerű vagyok, sok lett a haverom már két hónap alatt, meg minden, de a barátaimat mind ott hagytam a régi sulimban, és a haverok a barátokat nem pótolják. A népszerűség sem pótol semmit. Semmit. Miért keresik olyan sokan a népszerűséget? Miért olyan jó az? Egyszerűen annyira örülnék neki, ha többet lehetnék végre az igaz barátaimmal. Mert mire jó az, ha könnyen haverkodok, ha alig beszélek a barátaimmal? Nem lesznek többé barátaim, csak a haverok, meg felületes kapcsolatok? Mert ebben az új suliban egyszerűen nem találom az olyan embereket, akik valemennyire is pótolnák a barátaimat... Nem is pótolhantá őket senki, de alig tudok velük találkozni, sok a tanulás, de így egy csomó baráti kapcsolatom se olyan mint régen. Gondolnám sebaj, csak lesznek még barátaim, de egyszerűen nem találok olyat, akiben annyira megbíznék, meg annyira megtalálnám a közös hangot...

Érti valaki egyáltalán mire gondolok?

És, aki népszerűségre vágyna, annak meg annyit, hogy az nem egyenlő a boldogsággal feltétlen.