Pénzt vagy szerelmet választanál?

Milyen érdekes, sok nő elvárja, hogy a férfi tegyen le valamit 30 éves korára az asztalra. Legyen autó, lakás, jó fizetésű biztos állás stb. Sok ilyen korú és egzisztenciájú férfit látok húszas évei elején járó fruskákkal. Akik ugye nem adják lejjebb, mert azt az elvet vallják, mint itt sok válaszadó. "Mire szüljek gyereket?" - meg hasonló kijelentések. Mert annyi idősen az a legfontosabb, marhára nem érnének rá, már azt kell lesni, hova szüljön, hisz attól lesz teljes a kis tökéletes élete.

Megkérdezném őket: akkor ha a pasi ezt egymaga összehozta (mivel, mint írják, ez alapelvárás tőle), ők mégis mit hoztak a kapcsolatba? Ja, hogy csak beleültek a jóba? A marha már összedolgozta a lényeget helyettük is. Ők jobb esetben elvégeztek valami büfészakot 22-23 éves korukra, és már más dolguk nincs is, mint hogy dolgoznak 1-2 évet mutatóba valahol, hogy kapjanak GYED-et (számos kérdésnél olvastam ilyet!!!), és mégse mondják őket ingyenélőnek (igaz a pasijuk annak 10-szeresét keresi). Aztán sietve lepottyantanak egy gyereket, hogy alaposan bebiztosítsák magukat a pasinál.

Aztán verik magukat, mijük van. Hát igen, igaz, a pasi tett bele 95%-ban mindent, ők pedig beletették a valagukat a jóba.

Válaszd a pénzeset. Ugyanazt a törődést meg tudod tőle kapni, mint a másiktól. Az, hogy "szerelemből" csinálja a másik, csak duma, ilyen nincs, verd ki a fejedből... vagy később fogod megbánni és akkor nagyon fog fájni.

Sőt, ha akkor szerelemre vágysz, akkor a pénzes mellett még mindig kereshetsz magadnak társat, eljárhatsz olyan helyekre, ahol megismerhetsz magányos, szeretetéhes embereket.

Válasz a pénzest.

A pénzes szerinted miért "tartózkodik" a szerelemtől? Mert ez csak duma... aki emiatt választaná őt és ő naiv módon elhinné, később rohadt nagy fájdalom lenne neki... amikor elveszti mindenét, a pénzét és otthagyja a nő.

Szerintem a pénzes csávó tudatosan élhet, próbál mindenre odafigyelni és kizárni az érzéseket. Jól teszi.

Sokan le fogtok nézni emiatt és megvetni, de vállalom, hogy én így tettem.

Én a pénzt választottam és nem bánom. Megvan mindenem, szép családi ház, 2 autó, 2 gyerek...évente 1x külföldi nyaralás, néha belföldi wellness. Ha megnézem a volt osztálytársaimat, akik a nagy szerelmet választották és most küzdenek a csórósággal, mindennapos megélhetési gondokkal, akkor mindig azt mondom magamban, hogy jól döntöttem. Ugyan nagyon szerelmes voltam valakibe, aki csóró volt, de erőt vettem magamon és racionálisan néztem a dolgokat. (Baromi fájt eleinte, majd kiszakadt a szívem a helyéről, szinte hónapokon keresztül zokogtam éjszakákon át…de az idő minden sebet begyógyít…ma már nosztalgiával és szeretettel gondolok vissza erre. )Jól élünk, megvan mindenünk, a gyerekeket is el tudjuk indítani az életben, járnak különórákra stb...mára azt mondom, nem vagyok szerelmes, de boldog vagyok. Van időnk egymásra, jól kijövünk, mindent megbeszélünk..jól működik a szex stb…ez igazából egy erős szövetség, de nem szerelem. A legfontosabb szerelmeim az életben a gyerekeim, pedig anno nem is akartam gyereket (pont a csóróság miatt), de rájöttem ennél nagyobb ajándék és szerelem nem létezik a világon.

Mindenki maga tudja, hogy számára mi a fontos, mivel nekem senkim sem volt, így a legfontosabb volt számomra az anyagi biztonság.

Pont az ellentéte vagyok az utolsó válaszolónak: két gazdagabb férfi is közeledett hozzám, akiket még kedveltem is, de én a szegényebbet választottam, akibe beleszerettem. Neki is tisztességes munkája van, csak nem keres annyit, mit a másik két úriember. Egyszerűen képtelen lettem volna és most, évekkel később is tudom, hogy képtelen lennék úgy élni, hogy olyan mellett ébredjek minden nap, aki iránt soha nem éreztem többet barátságnál.

Nagyon jól döntöttem, a páromnál jobb férjet el sem tudnék képzelni magamnak, igazi társ, mindent megad nekem, amit csak tud, imádjuk egymást, a szerelem nem hogy csökkenne, hanem csak erősödik köztünk. Sőt, akármilyen nehéz is az anyagi helyzetünk, ketten együtt mindig megtaláljuk a megoldást és ez csak még jobban erősíti a kapcsolatunkat.

Én pont azt akartam és akarom elkerülni, hogy később, ha lesz gyerekem, a szerelmem helyett is a szerelmem legyen. Persze biztos nagy szerem lesz a gyerek is, de pótolja, vagy helyettesítse a párom szerelmét, a kettő szerintem azért nagyon más. Nekem nagyon fontosak ezek az érzések, semmiről sem tudnék és nem is voltam hajlandó lemondani érzelmi téren semmiféle anyagi biztonságért.

Nem azért írtam ezt most le, hogy ellentmondjak az előttem szólóval, hanem azért, hogy kicsit rávilágítsak, hogy nem igazán tudunk jó tanácsot adni ebben a helyzetben a kérdezőnek, mert ahány ember, annyi lelkivilág, annyi igény, életcél és nem feltétlenül ugyanazok a dolgok a legfontosabbak két ember életében sem.

Nekem az lett volna a rossz döntés, ha az anyagi biztonságot választom inkább.

Másnak meg az, ha a szerelmet, mert tönkretették volna a kapcsolatát, vagy talán az életét is az anyagi nehézségek.

Ilyen döntés előtt mindenkinek komolyan magába kell néznie, hogy személy szerint neki mi lenne a legjobb, attól függetlenül, hogy mások hogy találták meg a boldogságot.

"Elég szomorú lenne, ha a szerelem csak egy két évig tartana, szerencsére ez többnyire nem igaz. "

már bocsánat de ez jó nagy baromság. pont többnyire csak eddig tart.

egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikkel életemben találkoztam és 3-4 évnél tovább voltak együtt és boldogok.

ne azt vedd alapnak, hogy 5 éve csalja a feleségét, vagy megszokásból 10 éve együtt vannak. az nem szerelem. nem tudom hol élsz, de vagy csodaországban, vagy nagyon naiv vagy.

azt elhiszem, hogy lehet kölcsönös tiszteletben meg szeretetben együttélni, de az emberek 90%a képtelen kivitelezni ezt 3-4 évnél tovább. sőt, általában a 3.-4. év csak kínlódás már. ne akarjunk már ilyet kitalálni, hogy ugyanúgy érzünk valaki iránt 5 év múltán, mint az első nap...

61-es. Csak általánosítasz, semmi lényegit nem írtál.

Képzeld el hogy sok nő van aki többet keres a barátjánál, férjénél, jobb iskolát végzett stb. Miért kell állandóan általánosítani, hogy a férfi a nagy, okos, intelligens, dolgos, több pénzt kereső, jobb iskolás...? Ez nem igaz! De mindegy, te butaságod. Csak kicsit nevetséges hogy a 21ik században ilyeneket gondolnak még a férfiak.

Mert büfészakot csak nők végezhetnek igaz? :D Egyátalán mi az hogy büfészak? Már ne is haragudj, de ez is egy olyan dolog, hogy valaki féltékenységből - mert nem tudott továbbtanulni, nem vették fel sehova, vagy mert annyira felsőbbrendűnek hiszi magát hogy az ELTÉRE jár - kitalálta, hogy aki nem az ország legjobb egyetemére jár az nem is okos, nem ér semmit a tanulmánya. Ez hülyeség. Minden iskolában tanulni kell és az anyagot ugyanúgy számon kérik. Én kommunikáció és médiatudományt végeztem (ami számodra büfé) kiváló eredménnyel! 5ös voltam mindenből, 5ös lett a szakdolgozatom és a védésem. Nagyon sokat tanultam. Hihetetlen mennyi mindennel lettem gazdagabb... És lebüfézheted. Nem számít. Én tudom amit tudok. Nálunk is volt olyan a csoportban aki bejárt órákra baromkodni, melegedni de semmit nem tanult, mégis kettesekkel átrugdosták és ma neki is van diplomája, mint nekem, aki éjjeleket is tanulással töltöttem. Hát van ilyen. Mindig is volt, van, lesz. A tudás azonban nem mindenki birtokába lesz, diploma ide vagy oda, "büfé" ide vagy oda.

Az írásodból sugárzik, hogy sajnos te sem vagy a tudás birtokában.

Hivatalban dolgozom mint köztisztviselő, a fizetésem 200 fölött van, pedig csak 23 éves vagyok. Az életben a talpraesettség számít, legyél nő vagy férfi.

A párom 80at keres, ügyvédjelölt. Egyszer majd ő is többet fog keresni..., most még tanul.

És igen, számít hogy egy férfinak mi a foglalkozása, van e ambíciója, és mennyit fog keresni. Mert ki akarna szegényen, nyomorogva élni, ha lehet másként is?!

Ne legyünk már álszentek!!

Szóval jelenpillanatban ÉN "tartom el" a párom, én fizetem az albérletet, a rezsit.

Sok ilyen nő van még. Hidd el nekem, aki dolgos, tanult, okos és nem szorul rá senkire. Akarok majd valamikor kisbabát, de addigra karriert csinálok, hogy soha egy férfi se vethesse a szememre hogy "ingyenélő". Én megdolgozom a sikerért, a pénzemért, azért hogy teszteljenek, becsüljenek. Ugyanakkor azt a nőt sem kell lenézni, akinek az anyaság fontosabb mint hogy karriert fusson be és sok pénzt keressen.

Ne azokból a nőkből indulj ki akiket ismersz... tudod elég sok nő van a földön.

23/Nő