Mi bajom van? Nagyon durva a helyzet, vagy még tehetek valamit? Nem tudom, mit csináljak.

Én írtam ki nem rég, azt az önmagunkat elveszíteni kérdést. De mostmár rosszabb a helyzet.

Nem tudom, hogy mi bajom van. Nincsenek érzéseim, de tényleg, semmit nem érzek, csak azt, hogy haragszom magamra. Eddig azért éltem, hogy zenét hallgathassak, de úgy éreztem, elárultam azt a zenei stílust, életérzést, ahová tartoztam, és állandóan bűntudatom volt. Most eljutottam odáig, hogy semmit nem érzek, csak ezt az öngyűlöletet, és kétségbeesést, hogy most akkor mi van velem. Öt napos szünet volt, egész szünetben a szobámban ültem, próbáltam reménykedni, hogy ugyanaz leszek, aki voltam. De olyan idegbeteg voltam, hogy mostmár kezdek félni. Egész héten veszekedtem mindenkivel, az emberek szivattak itt ezen az oldalon is, facebook-on is, nagyon felidegesítettem magam rajta, de igazából magamra haragszom. Semmihez nincs kedvem, csak egész nap ülni, és ordítani, mint a hülye. Szünetben már körzővel karcoltam a kezem, mint valami rossz emo-utánzat. Olyan vagyok, mint valami idegbeteg. Egy szóval úgy ki tudnak akasztani az emberek, hogy kikészülök, bőgök, ordítok, verem a fejem a falba, nem tudom, mit csináljak. Úgy érzem, annyira haragszom magamra, hogy egyszerűen.... Nem tudom. És ezen kívül nem érzek semmit. Nem hat rám zene, se könyv, amit olvasok, pedig ez nálam eddig természetes volt, a legfontosabb dolog volt a zene az életemben, de most semminek semmi értelme. Elgondolkoztam, hogy most akkor mi is lesz, vagy hogy mit kellene tennem, hogy újra érezzek dolgokat, hogy újra hallgassam a zenét, amit szeretek, hogy újra önmagam lehessek, de semmi ötletem nincs. A körzős-akcióm után meggondoltam, nem ártana-e, ha orvoshoz vinnének. Csak 14 vagyok. Két éve is csináltam már ezt, akkor nem ilyen durván, de a szüleim észrevették, és orvoshoz vittek vele, én meg megijedtem hogy tényleg baj van velem, és abbahagytam. Most is ezen gondolkozok, de már nem tudom, mit tegyek. Gondolkoztam, mi értelmet találhatnék még az életemben, de egyszerűen fogalmam sincs, nincs kedvem már semmihez a zene nélkül. Hülyeséget csináltam, "elhanyagoltam" a barátaimat, úgyhogy most ők is haragszanak rám. Egy vagy két lány van még, akik a barátaim. Egy fiú barátom is volt, de mostanában vele sem értjük meg egymást, ráadásul annyira messze lakik, hogy inkább csak neten beszélgetünk vagy telefonon. Azok a dolgok, amiknek fájni kéne, nem hatnak rám sehogy. Örülni sem tudok a dolgoknak, pedig jó dolgok is történtek mostanában. Azért írok ide, mert már tényle gnem tudom, mihez kezdjek, és reménykedek, hogy valaki talán segíthet. Még mindig látszik a kezemen, amit a körzővel műveltem, nem akarom, hogy a szüleim észrevegyék, és féltsenek. Már csak azért sem, mert az olyasmi eszembe se jutott, hogy ereket felvágni, meg ilyesmik. Oké, még ez sem igaz, mert eszembe jutott, de annyit még tudok magamról, hogy ezt nem tenném meg. Gondoltam rá, hogy keresek valami elfoglaltságot, vagy valamit, ami még fontos lehet. Az elvont dolgok is mindig érdekeltek, gondoltam, ilyesmikkel foglalkozhatnék, mint pl. szellemidézés, jóslás, meg álomfogó, meg ilyenek. A legtöbben hülyének tartják az ilyeneket, de ezek mindigis érdekeltek. Csak nem látom semmi esélyét, hogy ez tényleg bejön. Tényleg nem tudom, mit csináljak. Egy csomó ötletem volt, hogy mit szeretnék csinálni, mit kezdek az élettel, ilyemsik, de mind csak a zene miatt volt, az adta az ötletet, életérzésem volt. Anélkül meg nincs semmi, és nincs kedvem semmihez.

És őszintén, nem értem a helyzetet. Csak arra szeretnék választ kapni, hogy ez az önmagam elvesztése dolog hogyan is van, mert ha tudnám, hogy utána minden ugyanolyan lesz, mint volt, és ugyanaz leszek... Akkor még kibírnám. Ősszel amúgy is mindig rossz kedvem van, időjárás függő általában. De mostmár ezek az ideg-rohamaim után, ha szabad így fogalmaznom, meg a körző után, komolyan elgondolkoztam, hogy mi lehet velem. Sosem voltam teljesen normális, de szerettem hülyéskedni, szerettem idióta lenni, az voltam én, önmagam, csak amíg normális körülmények között. Ezzel meg már azt hiszem, jóval túlléptem a normálison.

Egyébként elnézést, amiért ilyen hosszúra, és biztos értelmetlenre is sikerült a kérdésem. Nem tudom tényleg, hogy mi történik most. Azért gondoltam, hogy itt kérek segítséget, mert már senkihez nem tudok azzal odamenni, hogy segítsen rajtam, mert nem is olyanok vesznek körül, akik tudnának.

Úgyhogy előre is köszönöm a segítséget =)