Mi van olyankor, ha az ember "elveszíti önmagát", vagy mi? És miért?
Most ez hülyén hangzik gondolom. De mi van akkor, ha egyszerűen képtelen vagy ugyanúgy látni dolgokat? Vag ynem is az, hanem...
Mi van akkor, ha már nbem érzed magad annak, aki addig voltál? Ha már nem érzel semmit, amit addig igen? ,És abszolút nem történt pedig semmi, és nem is akartál változtatni rajta, de egyszerűen mégis megtörtént. Olyankor mi van?
Mert velem ez van, és nem önsajnálatból írom, csak egyszerűen nem értem az egészet, és már tényleg egy hónapja ez van, és már nem tudom, mit csináljak, amikor reggel mikor felkelek úgy az jut eszembe, hogy mekkora öröm volna most pofán rúgni valakit, csak mert egy önbizalomhiányos, ellenszenves gyökér vagyok, és valahogy le kell vezetni az idegességet. Na jó, azért nem egészen így. De nem tudom már tényleg, hogy mit csináljak, azért írok ide. Mert voltam valaki, boldog voltam, már éppen kezdtem összeszedni valami önbizalom-félét is, aztán egyik napról a másikra,. egyszerűen vége lett az egésznek. És nem értem, arra vagyok kíváncsi, hogyha valakivel történt már hasonló dolog, akkor tapasztalatot, vagy bármit, ha tudtok ilyesmiről írni, mert én mostmár így nem tudom mihez kezdjek. Eddig zene volt az életem, rocker lány voltam, regényeket írtam, voltak érzéseim, voltak álmaim, meg minden, aztán most semmi, de abszolút semmi, és nem értem, miért. Most nem érzek semmit, nem álmodozok órákig, nem nézek ki a fejemből és gondolkozok dolgokon, nem érzem át a zenéket, se azt, amit írok, se a könyveket, amiket olvasok. Komolyan nem önsajnálat, vagy valami, csak nem értem magamat, nem értem, miért történik ez, és csak arra vagyok kíváncsi, hogy volt-e már ilyen valakivel, tapasztalatokra, véleményekre, vagy bármire, tényleg. És nemtom, valahogy úgy éreztem, ez önismereti kérdés, de ha mégse, akkor meg bocs ha eltévesztettem a kategóriát. Tudom, hogy elég hülyén jött ki, ahogy ezt leírtam,l de ennél összeszedettebben nem tudom leírni. Tényleg csak tapasztalatokra vagyok kíváncsi, bár mondjuk ha valaki bármi mást tud, akkor az is jöhet =)
Előre is köszönöm, ha tud valaki segíteni =)
válasza:Hány éves vagy? Dolgozol? Tanulsz? Csinálsz valamit?
Ez elég kevés így, hogy segíteni tudjunk.
Neked már leírtam privátban, de azért ide is, csak röviden =)
Idióta 14 éves lány vagyok, halvány gőzöm sincs még az életről. Egy éve elkezdtem rock zenét hallgatni, és teljesen életérzésemmé vált, boldog voltam, mert tudtam, hogy ki vagyok. Most úgy egy hónapja volt, hogy egy idióta divatzene nem ment ki a fejemből, és azt hiszem, túlreagáltam a dolgot, de végülis ez indított el mindent. Mert nagyon rosszul éreztem magamat miatta, és bedumáltam magamnak, hogy nem vagyok már ugyanaz a rocker, aki voltam. Tudom, hülyén hangzik,, hogy így a zenére alapozok, de ez az eleje az egésznek. Annyira bűntudatom volt, és annyira elkeseredetten próbáltam újra érezni, amit addig, hogy pont emiatt lehetetlen volt. Egyre több divatzene maradt meg bennem. Aztán feltűnt, hogy mást se érzek. Se fájdalmat, se azok hiányát, akiket elvesztettem, pedig normális esetben ilyenkor már depresszióznék. Oké, nem szó szerint. És ez csak rosszabbodik. Semmi érzés, semmi nem hat rám. Egy marha nagy senkinek érzem magam, és nem látom értelmét már semminek, aminek eddig volt.
Csak leírtam ide is röviden, hogyha más is kérdezné... =)
Roppant nehéz időszakod van. Kamaszodsz. Én utáltam ezt az időt. Pont azért, mert vágytam valahová, de nem tudtam hová. Vágytam valakit, de nem tudtam kit. 16 éves koromban rúzzsal az ablaküvegemre írtam, hogy utálok 16 évesnek lenni.:))) Ilyenkor nem tudod, hogy jó napot-tal, vagy sziá-val köszönj. Nem vagy se gyerek, se felnőtt.Szörnyű, ha az ember nem találja a helyét. De ne ess kétségbe! Kapj el minden lehetőséget, áramlatot. Próbáld ki őket! Ennek a kornak ez az egy előnye van. A lehetőségek, a kóstolgatás. De egyet tarts szem előtt: mi az, amit NEM AKARSZ!
Én 40 éves vagyok, de nekem sem volt könnyű ez az időszak.(El is csesztem az életem.Ugyan mindenbe bele kóstoltam, de nem akadt egyetlen hiteles felnőtt sem a közelemben, aki terelgetett volna, és tanácsokkal látott volna el.- még ha hülyén, vagy fölöslegesnek hangzottak volna is.)A mai fiataloknak meg pláne nem könnyű. Annyi felé kell megfelelni. De annyit mondhatok, hogy az IGAZI értékek nem a divaton múlnak. Már 30, sőt 60 éve sem.Keress a környezetedben egy számodra mértékadó felnőttet. Nem baj, ha ez nem valamelyik szülőd, de velük is érdemes beszélgetned.De van olyan, amit csak egy tanárral, edzővel,távoli rokonnal oszthatsz meg. Olyan mentor félére gondolok.Olyas valakire, akik a szüleiddel is jóban vannak.Ez nem azt jelenti, hogy kiadja nekik a titkaidat,hanem ismeri az ő álláspontjukat is, és képes a két vonalat párhuzamossá tenni.)És ha szerinted hülyeséget mondanak, próbáld ki amitől óvnak, és meglátod igazuk van/volt. És jó esetben nem a fogdában, a sürgősségin, vagy egy árok partján egy idegen hív(ha hív) hozzád segítséget.Szóval keresgélj, kóstolgass, de ÉSSZEL!
válasza:gyere cicuskám csatlakozz a diszkósokhoz és tutkó jobban leszel!!!
Hallgassunk LMFAO-t rázzuk magunkat és cukcsikák leszünk!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!