Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Ilyennek nem születik az ember, hanem ilyenné lesz valami által. Nézd végig az egyetlen napi kérdéseket, és számold meg, hányan kérdeznek hasonlót: depis vagyok, nincsenek barátaim, nem tudok az osztályomban lenni, nem szeret senki, stb. Azért, mert a szülők loholnak, veszekednek, szidalmazzák egymást, a nagyszülők is besegítenek kritikákkal, veszekedésekkel, szegény gyerek, magára veszi, legalábbis mélyen a lelkében, tudat alatt önmagára ruházza rá az összes szörnyű, negatív tulajdonságot.

Pl: [link]

[link]

Most itt nézegetem a kérdéseket, nem osztom az észt, mert én is elég gáz, amit most művelek, de tapasztalatom az van. Egy az, hogy ismerkedni nem a facebook-on kell. Rengeteg olyan ember van, aki hasonlóan fél ismerkedni, és ernnek nem biztos, hogy sok veszekedés az oka(mint pl. az utolsó írta). Én is ilyen voltam. Aztán találtam valamit, amiben hihetek. Elkezdtem rock zenét hallgatni, és ez segített, mert legalább rájöttem, hogy ki vagyok. Abban is elkezdtem hinni, hogy mindennek oka van az életben. Mégtöbbet segített. Hittem benne, hogy az élet okkal okoz fájdalmat, hogy tanulhass belőle, hhogy aztán megrtaláld önmagad, és amikor már tényleg rengeteget szenvedtél, segít, és jönni fog valaki, akiben majd bízhatsz és akit szerethetsz. Tudom, hogy ez így hülyén hangzik, de nekem ez a tapasztalatom. Hogy az élet okkal ront el dolgokat, hogy tanulhass belőlük, és hogy utána úgyis rendbehozza =) Mondjuk az persze idő volt, mire mindezt elhittem, de addig ott volt nekem a zene, az egyetlen "barát", vagy hogy mondjam, aki mindig segít, mindig meghallgat, és mindig meg is ért =) De persze ez lehet akármi. Ha találsz valamit, amit szeretsz, vagy ilyesmi, akkor könnyebb lesz. Olyan nincs, hogy valakinek sz@r az élete, aki nem érdemli meg =)

Nem tudom, ezzel mennyit segítettem rajtad, remélem valami haszna azért volt. Nekem tapasztalatból ennyi =)