Miért állok hadilábon saját magammal?
sikerült összekevernem a sorokat valahogyan...
íme helyes sorrendben:
Alapesetben egoista vagyok , nem gyengén . Szerintem jól nézek ki , és ezt többször is mondom . (Pl.: -Jól áll ez a nadrág . -Tudom, de azért kösz. \ - Szexi vagy , de tényleg amire általában az a válaszom, hogy tudom, majd hátradobom a hajamat.(ezt poénból szokta mondani az egyik haverom) vagy ez nemrég volt : -Te, ez kib_szottul meg fog ölni. MEG FOGSZ HALNI!! -NEE, TÚL CSODÁLATOS VAGYOK A HALÁHOZ! A baj, hogy ezek amúgy ösztönösen, gondolkodás nélkül jönnek... tehát nem tudom őket megállítani. Szóval. Nem tartom magamat mindig csúnyának. Viszont vannak percek amikor baromi rondának és dagadtnak érzem magamat, és a legfurcsább hogy semmi köze a menstruációmhoz , sőt aközben mindig pompásan érzem magamat, tekintve ha nem fáj a hasam. Egyszóval...néha csodálatosnak érzem magamat, néha meg bűnrondának. MIÉÉÉRT?!
Kedves kérdező.
A szépség egy szubjektív dolog, az ember magából adódóan ítélkezik róla, mind maga és mind mások felé.
Szerintem az teljesen természetes megítélés, hogy időszakosan néha Szexisnek néha kövérnek látod magad. Ezzel nem vagy egyedül, szerintem ez teljesen átlagos hozzáállás.
Viszont ez a rész kicsit érthetetlen.
"-Te, ez kib_szottul meg fog ölni."
Pontosan milyen szituációs helyzetre vonatkozik? Olyan cselekmények mely konkrétan halálközeliek?
Vagy csak túlzások bizonyos helyzetekben, melyet ezekkel a jelzővel illetsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!